Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

(Z)űrzavar - led Bejegyzése

 

(Z)űrzavar
2012-07-10 21:14:14
Nagy vihar van a lelkemben.
Biztosan ismerős, a jól van minden így, ahogy megadatott és a hol rontottam el, vagy ami még rosszabb a hol fogom elrontani kesze-kusza érzése.
Azt hiszem, hogy mostanság, jobb dolgom híján kicsit túlagyaltam magam :)

Nap, nap után azon tipródom, hogy hagyjam-e ezt az ismerkedősdit a francba, hiszen úgyis mindent magamnak kell megoldjak - és hála az égnek meg is tudom -, vagy adjak esélyt egy jövőbeni kapcsolatnak, hátha mégis...

"Faltól-falig" cikáznak bennem a gondolatok, hogy mi legyen. Mivel van két kiskamasz fiam (nem a legáhítottabb életszakasz) így felelőtlenül nem vághatok bele semmibe - bármibe meg pláne nem :)
Szóval, persze többször felmerült a "karbantartói" pozíció is, mert hát ugye biológia is van a világon, de ehhez még egyszer sem éreztem elég merszet magamban, hogy gyakorlatiasan meg is valósítsam. Pedig lássuk be, csupa jót kap csak az ember lánya. Hiszen, ha valaki csak szerető, mindig szépen kipucolkodva találkozik a másikkal és csak a kellemes és élvezetes része marad a dolgoknak. A "vidd már le a szemetet" nem tartozik a szeretői státusz körébe... Azt hiszem értitek mire gondolok, de én valahogy mégis óvakodom tőle.
Ugyanakkor nézzük a másik oldalt. Lassan 36 éves önálló nőként sem tudom magam a falutól (mindenki mindent tud, vagy tudni vél... ld. Város kontra vidék), vagy helyesebben a falu szájától függetleníteni. Nem mintha nem férne rám bármi, amivel épp bántanak, vagy bántani akarnak, de igyekszem tekintettel lenni a gyermekeimre, a szüleimre és a nagyszüleimre, hogy ne kelljen nekik vélt, vagy valós dolgaim miatt szégyenkezniük. A helyzet ott válik igazán faramucivá, amikor valakivel tényleg komolyan (vagy legalább félkomolyan) ismerkedés indul. Mivel a fiúkat sem akarom kitenni a "pasik jönnek, pasik mennek" őrületnek, így megfogadtam, hogy már csak azt a férfit fogom bemutatni nekik, aki nagy valószínűséggel huzamosabb ideig része lesz az életünknek. Kérdezem én, hogy kaphat valaki reális képet arról a gyakorló elmebajról, amiben sokszor élünk. A vitákról, a hisztikről pro és kontra egyaránt, ha nem áll módjában megélni ezt velem?
Jó, ok. Tegyük fel, hogy mindezen szélsőértékek ellenére elindul egy randizgatás (amit anyám nem különösebben támogat) és mégis sikerül összehangolódni, anyám ott tesz keresztbe, ahol tud, mert meggyőződése, hogy meg kéne találjam a boldogságot a gyerekeimben, meddig várható el egy korombeli tényleg komoly szándékú férfitól, hogy ezt tolerálja? (Többnyire az elején elvérzik a dolog :( )
Sokszor kilátástalannak és ami még rosszabb csak egy nemi szervnek érzem magam, ilyenkor kicsit feladom...

Most sincs ez másképp.

Utolért az életem és most belefáradtam futni előle...

Kommentek:

 

A bloghoz 3 komment érkezett.

led

 

2012-07-13 21:07:57
Igazad lehet, de ez most csak egy pillanatnyi állapot, többnyire hagyom, hogy vigyen a víz (.)

led

 

2012-07-11 07:39:40
Köszi Pancsa! Kedves vagy és ez most nagyon kellett (.) Igyekszem, bár a nyakamig ér, de legalább nem hullámzik (.)

pancsa

 

2012-07-11 06:19:15
Kedves Led!Nem szabad feladni!Én is azt hallgattam folyton,hogy találjak már 1 normális pasit.Vagy hogy miért válogatok annyit.37 évesen,14.5 éves gyerekkel,mégis megtaláltam akit kerestem.Érdemes volt várni,és randizgatni,mert közben letisztult a kép hogy én mit keresek.Kitartást és sok önbizalmat kívánok neked!(.)