Társkereső közösségi oldal

A Mimóza Lélek
2014-04-13 17:31:46
Elõször is köszönöm a hozzászólásokat,mindig jól esik a dicséret és a kritikából is okul az ember :)!

Szóval már nem emlékszem, hogy melyik oldalról szedtem össze a következõ illetõt, az biztos, hogy szerette a telt idomokat.

A történet már több, mint egy éve kezdõdött és egy sajnálatos tiltással és "soha többé nem akarok hallani sem felõled"-del végzõdött valamikor tavaly õsszel.

Szóval összeakadtam az érthetõség kedvéért, röviden csak Z-vel. Elég sokáig emaileztünk. Értelmes, rendes srácnak tûnt. Pár évvel fiatalabb is volt. Odáig fajultak a dolgok, hogy facebookon is ismerõsök lettünk, és napi többször is beszéltünk. Kedves volt és rajongott a husiért. Tetszett bizonyos életfelfogási szemlélete és a képek alapján még külsõleg is bejött. Annyi azért már az elejétõl lejött, hogy kicsit szégyellõs és nem sok tapasztalata van, de azért már nem is szûz. Nem szeretem a félénk embereket, de õ annyira szimpatikus volt, hogy összehoztunk egy randit.

Így utólag nagyon is örülök, hogy egy szomszéd városban él és nehezen tudtunk idõpontot egyeztetni.

Kicsit izgultam a találka elõtt, de vártam is nagyon, h végre élõben láthassam.

Mivel soha nem lehet tudni, hogy kiben milyen állat relytõzik, ezért az elsõ találka nálam mindig egy nyilvános hely, de azért lehetõleg, hangulatos is. Ebben az esetben egy kellemes kávézóra esett a választás.

Korábban érkeztem, elfoglaltam azt az asztalt, ami az ajtóra néz és csak idegesen kevergettem a kávém. Pontos volt. Nagy erény! (és ritka)
Hát a látvány kirántott a rózsaszín felhõbõl a realitás talajára, és abban a pillanatban tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak itt és most vége van. És most ne értsétek félre, nem a kinézetével volt bajom, mert egy nagyon kedves mosolygós srácról van szó... Hanem, hogy hazudott. Én magasabb vagyok, mint 170 centi és szeretek magassarkút is húzni és ehhez kell egy olyan srác, aki mellett nem nézek ki godzillának. Õ azt mondta, hogy malydnem 180. Ehhez képest egy hobbit nézett velem szembe, vagyis mellbe, mert rogyasztott térdel is csak az államig tudott szemmagasságot összehozni.
És semmi bajom az alacsony emberekkel, de ha elõre közli, h mire számítsak, akkor nem lepõdöm meg. Másrészt mit gondolt, ha ekkorát hazudik, akkor azt késõbb hogy fogja leplezni? Kissámlit hord magával, vagy gólyalábbal megyünk sétálni?

Szóval hazudott. Nem is kicsit. És ha itt lecsalt vagy 15 centit, akkor vajon máshol is?

Egyébként nagyon kellemes társaság volt, és nagyon jól elvoltunk, hajlottam afelé, hogy vízszintben úgysem lászik a különbség, szóval adok neki egy második lehetõséget, ha õszinte lesz. És mivel nem szoktam véka alá relyteni a véleményem, ezt el is mondtam neki. Majd megköszönte a délutánt és könnytõl csillogó szemmel hátat fordított és valmi olyasmit dünnyögött kifelé menet a szia után, hogy "ezt is megmondta anyukám".

Igazából kicsit vicces is volt az egész szitu, így csak egy üzenetet küldtem neki hazaérve, hogy ha gondolja akkor még találkozhatunk a jövõben.

Na ezen fellelkesedett és meghívott a huga ballagására, családi vacsival, meg h beszélt a barátaival, h neki milyen jó barátnõje van, meg küldött fészen, kapcsolatban státusz megerõsítõt, meg elkezzdte tervezni a közös jövõnket. És amikor leállított, h ez azért nem így mûködik, nálam meg pláne, akkor megsértõdött és elkezdett mindenféle csúnya dolgokat mondani, hogy így- megy úgy játszok az érzelmeivel, meg hogy hazudtam neki, mert õ szerelmes és az anyja is áldását adta ránk, és az õ szava szent és miért mondom, hogy ehhez neki semmi köze, mert elõször úgyis ott fogunk élni náluk....... RAGOZZAM MÉG?

Szóval mivel ilyen kis madárlelkû, hagytam neki idõt lenyugodni, majd szépen apránként adagoltam neki, h nekünk nincs közös jövõnk, de nem adta fel. Akkor jöttem a távolsággal, a munkánkkal, a családdal, stb... semmi sem hatott. Majd végül a "felvállalom, találtam valaki mást" kamuval álltam elõ. Ezen kiakadt és kezdte elõrõl az egészet, mert én csak kihasználtam és az anyja is megmondta, meg akkor is lelkitárs, meg minden...

Itt szakadt el a cérna és kevésbé nõiesen, és lesz*arva hogy mennyire töröm össze a kis lelkivilágát, elküldtem oda, ahova 25 éve visszavágyik.

Evvel csak azt értem el, h küldött egy videót, amin sír. És fenyegetõre vette, hogy eljön a munkahelyemre, a lakásomhoz, követni fog mindenhova, amíg õt nem választom.
(volt valami hasonló már, de ez egy másik történet)

Itt megijedtem, megfenyegettem a rendõrökkel, megint elküldtem, ezúttal sokkal érthetõbben , és tiltottam.

Kb 3 hónappal késõbb eszembe jutott és feloldottam a tiltást, még aznap jött egy "hogy vagy " üzenet. Miután letisztáztuk, h mindenkivel minden rendben én ennyiben is hagytam volna az egészet. De õ ismét elkezdett sírni, h õ azóta is csak engem szeret, és már megtervezte az egész életünket és az anyja is egyetértett a terveivel....

Itt megint kiosztottam, megfenyegettem, majd egy örök tiltólistára helyeztem.

Pár nappal késõbb a húga adatlapjáról küldött egy üzenetet, miszerint örökké szeretni fog és megbocsájt nekem mindent.

Erre nem reagáltam, egy darabig még hívogatott és írogatott különbözõ számokról, nevekrõl. Majd eltûnt. De ha itt lakott volna a városban, akkor tuti itt dekkolt volna a lépcsõn mindennap.

Szóval igen is a távolság néha az egyetlen megoldás.