Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Szinte Szégyenlem Már Magam - led Bejegyzése
Szinte Szégyenlem Már Magam
2013-06-16 17:55:03
Ezer éve nem írtam és már napok óta érzem, hogy annyi minden lenne, amit felszabadíthatnék azzal, hogy egyszerûen kiírom magamból.
Na nem, nem ezért szégyenlem magam, sokkal inkább azért, mert "végre jól vagyok és pont!"... Egészen egyszerûen kerekké vált a világom az elmúlt fél évben. Persze egyedül vagyok a fiaimmal, de miután novemberben egy rapid remény után annyira kiborultam (újra, megint...), hogy erõnek erejével küzdöttem, hogy ez ne fordulhasson elõmég egyszer. Aztán ebben a rendrakásban eszembe jutott egy számomra mindig is kedves mondás, nevezetesen a "Boldog akarsz lenni? Legyél!" :) Egy két nap alatt befejezõdött a hurrikán a lelkemben. Nem keresek nem randizok. Nem nyomorgok itthon, hogy megint átdobtak a palánkon. Igyekszem vegyes programokkal lefoglalni magam, a családommal és a fiaimmal, amennyiben nem vagyok nekik épp vér ciki :D
Rájöttem, hogy szinte ugyanannyi elõnye van annak, hogy hárman vagyunk, mint annak, ha négyen lennénk.
Nyilván benne rejtezik a veszély, hogy minél tovább marad ez így, annál nehezebb lesz összefésülni valakivel majdan az életünket.
Amitõl viszont még mindig összerándul a gyomrom az az, hogy "milyen jó fej vagyok", mennyire jó velem beszélgetni, milyen racionálisan látom a dolgokat és milyen jó tippeket adok, ami alkalmas pillanatban naaaaagyon hasznos.
Senkinek nem tûnik fel, hogy ivarérett, felnõtt nõ vagyok? ;)
Akinek feltûnt (ik), nem vállalt fel és talán sosem fog, de szinte élvezem látni, hogy mennyire kiborul minden egyes alkalommal, amikor a szeme sarkából konstatálja, hogy jól érzem magam egy-egy buliban nélküle is...
Megértem én, hiszen fiatal(abb), független srác, amolyan anya fiacskája és a kedves mama lábon hordana ki két agyhalált, ha megneszelné a tényeket. :D Mindeközben elszórakoztat azzal, hogy közös társaságban, úgy viselkedik velem, mint akitõl elvettem a játékát, ami persze legyezi a hiúságomat, de már nem elég ahhoz, hogy akarjak vele lenni.
A nagyobbik fiam kezdi a gimnáziumot szeptemberben, és én mást sem tehetek, mint bízom benne, hogy helyt fog állni! <3
A nyarat teletûzdeltem 2-3 napos kiruccanásokkal, hogy fel tudjak(unk) töltõdni és már alig várom az elsõt... Izgalmas lesz.
Ti mit terveztek a nyárra?
Szóval nosza rajta legyen nyár!
2013-06-16 17:55:03
Ezer éve nem írtam és már napok óta érzem, hogy annyi minden lenne, amit felszabadíthatnék azzal, hogy egyszerûen kiírom magamból.
Na nem, nem ezért szégyenlem magam, sokkal inkább azért, mert "végre jól vagyok és pont!"... Egészen egyszerûen kerekké vált a világom az elmúlt fél évben. Persze egyedül vagyok a fiaimmal, de miután novemberben egy rapid remény után annyira kiborultam (újra, megint...), hogy erõnek erejével küzdöttem, hogy ez ne fordulhasson elõmég egyszer. Aztán ebben a rendrakásban eszembe jutott egy számomra mindig is kedves mondás, nevezetesen a "Boldog akarsz lenni? Legyél!" :) Egy két nap alatt befejezõdött a hurrikán a lelkemben. Nem keresek nem randizok. Nem nyomorgok itthon, hogy megint átdobtak a palánkon. Igyekszem vegyes programokkal lefoglalni magam, a családommal és a fiaimmal, amennyiben nem vagyok nekik épp vér ciki :D
Rájöttem, hogy szinte ugyanannyi elõnye van annak, hogy hárman vagyunk, mint annak, ha négyen lennénk.
Nyilván benne rejtezik a veszély, hogy minél tovább marad ez így, annál nehezebb lesz összefésülni valakivel majdan az életünket.
Amitõl viszont még mindig összerándul a gyomrom az az, hogy "milyen jó fej vagyok", mennyire jó velem beszélgetni, milyen racionálisan látom a dolgokat és milyen jó tippeket adok, ami alkalmas pillanatban naaaaagyon hasznos.
Senkinek nem tûnik fel, hogy ivarérett, felnõtt nõ vagyok? ;)
Akinek feltûnt (ik), nem vállalt fel és talán sosem fog, de szinte élvezem látni, hogy mennyire kiborul minden egyes alkalommal, amikor a szeme sarkából konstatálja, hogy jól érzem magam egy-egy buliban nélküle is...
Megértem én, hiszen fiatal(abb), független srác, amolyan anya fiacskája és a kedves mama lábon hordana ki két agyhalált, ha megneszelné a tényeket. :D Mindeközben elszórakoztat azzal, hogy közös társaságban, úgy viselkedik velem, mint akitõl elvettem a játékát, ami persze legyezi a hiúságomat, de már nem elég ahhoz, hogy akarjak vele lenni.
A nagyobbik fiam kezdi a gimnáziumot szeptemberben, és én mást sem tehetek, mint bízom benne, hogy helyt fog állni! <3
A nyarat teletûzdeltem 2-3 napos kiruccanásokkal, hogy fel tudjak(unk) töltõdni és már alig várom az elsõt... Izgalmas lesz.
Ti mit terveztek a nyárra?
Szóval nosza rajta legyen nyár!
