Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Támadás A Fehér Ház Ellen - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Támadás A Fehér Ház Ellen
2013-04-07 00:51:18
Egy sor állig felfegyverzett, s feje búbjáig becsomagolt rosszarcú heves tûzharc során elfoglalja a Fehér Házat. Túszul ejtik az elnököt, az alelnököt, meg mindenkit, aki számít valamit és épp ráért egy kis raboskodásra. A terroristák történetesen koreaiak – így aztán ferde szemmel követhetjük az eseményeket. Követelnek ezt-azt, atommal is fenyegetõznek. A házelnök vezetésével felálló válságstáb tanácstalan, röviden, büdös nagy káosz van a környéken. Csak egy volt testõr segíthet a bajban – Gerard Butler magányos farkasként rak rendet és drágán adja az életét.
Hollywoodnak mindig is kedvenc témája volt szeretett elnökük elrablása, megölése, móresre tanítása. A kilencvenes években egy sor film készült, gyakorlatilag sablonra. A leginkább sikerre utalt változatban Harrison Ford keménykedik a gazfickókkal. Az elnök különgépe mondhatni etalon lett, amelyben a szimpatikus, és meg nem alkuvó Mr. President harcias tettei hájjal kenegették a hazafias érzelmû nézõk lelkét. Aztán jött szeptember 11. Az USA elleni támadás történelmük legsötétebb napjait jelenti, és már nem illett szórakozni a terrorizmussal, az Álomgyár is ellapult egy ideig. A terrorakció áldozata lett például Arnold Schwarzenegger: Az igazság nevében címû bosszúállós mozijában merénylet merényletet követ, majd terroristákat dádáz, jegelték is egy ideig a premiert, mondván, feltépheti az amerikai büszkeségen ejtett sebeket.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s úgy tûnik, Oszama bin Laden levadászása mázsás tehertõl szabadította meg az amerikaiakat, így a terrorizmus, mint a gonosszal való riogatás lassan lekerült a tabu listáról, csak a hétköznapi rettegés maradt. Érkeznek is sorban az alkotások, például 2013-ban vagy kétszer lövik ripityára a Fehér Házat.
Az USA elnökének foglyul ejtése, mint fentebb jeleztem, már rutinmunkának számít a filmek birodalmában, kiszabadítása is közhelyek tengerét zúdítja ránk. A Támadás a Fehér Ház ellen rendezõje Antoine Fuqua (Kiképzés, A Nap könnyei, Artúr király) sem bújhatott el a kötelezõ szabályok elõl, a hazafias szív magas hõfokra izzítása követelmény. Meg is tesz az ügyért mindent. Az amerikai zászló központi elem filmjében, szitává lyuggatva, kókadozva, vagy büszkén, de lobogni kell a szélben. Az elnököt eljátszó színészének pedig nincs mese, meg kell nyernie a közönséget, sok múlik ezen. A seggállú Aaron Eckhart pedig elmondhatja, nem vallott szégyent. Karaktere kemény, mégis emberséges, s az sem árt a pozitív elbírálásban, ha sajnáljuk kicsit, mert családi tragédia áll a háttérben.
A felsoroltak mind-mind ezerszer szánkba rágott klisék, amiktõl általában atomjaira hull egy produkció, jelen esetben viszont az ellenkezõje áll fenn. A Támadás a Fehér Ház ellen már a címébõl is elárulja, nem árul zsákbamacskát. Látatlanban is tudjuk, mire számíthatunk. A film rendezõje pedig könnyûszerrel felel meg az elvárásoknak, mert profi csávó a szakmában. Antoine Fuqua ugyanis az a fajta fickó, aki ügyesen csempészi be munkáiba egyéniségét, úgy, hogy megfeleljen a tömegízlésnek, bár most az az érzésem, lépett kettõt a kommersz irányába. A feszültség generálásához mellesleg nagyon ért, jelen filmjében is képes csúcsra járatni az izgalmat, az ember észre sem veszi, de körmét rágja, úgy drukkol fõhõseinek. A Fehér Ház ostroma pedig nagyon valósághûre és látványosra sikeredett. A gomolygó füst, a jobbra-balra elsüvító lövedékek, a tûzharc hevében úgy éreztem, mintha ténylegesen is a háború poklában lennék. Rémisztõ felfedezés!
Ezek után bizton állítom, nem lövünk mellé a filmmel. Persze szemlélhetjük kritikusan is, jóféle köcsög módjára. Mert belekötni való jócskán lenne az egyébként vékony jégen táncoló alkotásban, például az, hogy mennyire Drágán add az életed! filingje van a produkciónak, a válságkabinet tökölése pedig erõsen Az elnök különgépében látottakra hajaz. A szereplõk és a helyszín nyilván változtak, és Butler is mintha alacsonyabb szinten jegyzett prédaként lenne elkönyvelve a filmes szórakoztatásban, mint Willis és Ford. Szerencsére, akadnak azért csavarok a sztoriban és a kivitelezés is roppant profi: látványos, pörgõs, néha megdöbbentõ. A túszejtõk ezúttal koreaiak – ami a mostani aktuálpolitikai helyzetben naprakésszé teszi a produkciót – de simán lehetnének ruszkik, arabok, vagy a közeli nyugdíjas otthon reggelijében csalódott taták, annyira mellékes, csak legyen valakit, akit aprítani lehet.
Gerard Butler pedig nagyon jól végzi a gazok ritkítását. Személynek köszönhetõen egészen véres akciókban „gyönyörködhetünk”: nem finomkodik, nem sokat gatyázik, amikor fegyvert ragad, vagy nyakat kell törni. Tehát hullik az ellen, közben eleresztenek egy-egy humorbombát is – még röhögni is lehet a durvulás kellõs közepén. Egyébként Butler tökéletes választás a szerepre: marcona és elkötelezett hazafi, izommal sem áll rosszul. Az a forma alak, akinek elhiszem, ha odasóz, még a levegõ is megkékül a környéken. Kicsit mereven, kicsit nyögvenyelõsen takarít, de aztán beindul a hullagyártással.
Támadás a Fehér Ház ellen értékelés: Kifejezetten izgalmas, látványos és szórakoztató produkció. Remek rendezés és egy ereje teljében gonoszokat püfölõ Gerard Butler, aki kapott egy igazán utálnivaló rosszfiút Rick Yune (James Bond: Halj meg máskor) személyében. Nyilván, vannak hibái, és célszerû helyén kezelni, ám az akciófilmek népes táborában nem teljesít rosszul. Láttam már jobbat is, rosszabbat is és hasonlót is. Olympus végül megúszta, a Fehér Ház lerombolására felkészül Roland Emmerich!
Értékelés: 7/10
2013-04-07 00:51:18
Egy sor állig felfegyverzett, s feje búbjáig becsomagolt rosszarcú heves tûzharc során elfoglalja a Fehér Házat. Túszul ejtik az elnököt, az alelnököt, meg mindenkit, aki számít valamit és épp ráért egy kis raboskodásra. A terroristák történetesen koreaiak – így aztán ferde szemmel követhetjük az eseményeket. Követelnek ezt-azt, atommal is fenyegetõznek. A házelnök vezetésével felálló válságstáb tanácstalan, röviden, büdös nagy káosz van a környéken. Csak egy volt testõr segíthet a bajban – Gerard Butler magányos farkasként rak rendet és drágán adja az életét.
Hollywoodnak mindig is kedvenc témája volt szeretett elnökük elrablása, megölése, móresre tanítása. A kilencvenes években egy sor film készült, gyakorlatilag sablonra. A leginkább sikerre utalt változatban Harrison Ford keménykedik a gazfickókkal. Az elnök különgépe mondhatni etalon lett, amelyben a szimpatikus, és meg nem alkuvó Mr. President harcias tettei hájjal kenegették a hazafias érzelmû nézõk lelkét. Aztán jött szeptember 11. Az USA elleni támadás történelmük legsötétebb napjait jelenti, és már nem illett szórakozni a terrorizmussal, az Álomgyár is ellapult egy ideig. A terrorakció áldozata lett például Arnold Schwarzenegger: Az igazság nevében címû bosszúállós mozijában merénylet merényletet követ, majd terroristákat dádáz, jegelték is egy ideig a premiert, mondván, feltépheti az amerikai büszkeségen ejtett sebeket.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s úgy tûnik, Oszama bin Laden levadászása mázsás tehertõl szabadította meg az amerikaiakat, így a terrorizmus, mint a gonosszal való riogatás lassan lekerült a tabu listáról, csak a hétköznapi rettegés maradt. Érkeznek is sorban az alkotások, például 2013-ban vagy kétszer lövik ripityára a Fehér Házat.
Az USA elnökének foglyul ejtése, mint fentebb jeleztem, már rutinmunkának számít a filmek birodalmában, kiszabadítása is közhelyek tengerét zúdítja ránk. A Támadás a Fehér Ház ellen rendezõje Antoine Fuqua (Kiképzés, A Nap könnyei, Artúr király) sem bújhatott el a kötelezõ szabályok elõl, a hazafias szív magas hõfokra izzítása követelmény. Meg is tesz az ügyért mindent. Az amerikai zászló központi elem filmjében, szitává lyuggatva, kókadozva, vagy büszkén, de lobogni kell a szélben. Az elnököt eljátszó színészének pedig nincs mese, meg kell nyernie a közönséget, sok múlik ezen. A seggállú Aaron Eckhart pedig elmondhatja, nem vallott szégyent. Karaktere kemény, mégis emberséges, s az sem árt a pozitív elbírálásban, ha sajnáljuk kicsit, mert családi tragédia áll a háttérben.
A felsoroltak mind-mind ezerszer szánkba rágott klisék, amiktõl általában atomjaira hull egy produkció, jelen esetben viszont az ellenkezõje áll fenn. A Támadás a Fehér Ház ellen már a címébõl is elárulja, nem árul zsákbamacskát. Látatlanban is tudjuk, mire számíthatunk. A film rendezõje pedig könnyûszerrel felel meg az elvárásoknak, mert profi csávó a szakmában. Antoine Fuqua ugyanis az a fajta fickó, aki ügyesen csempészi be munkáiba egyéniségét, úgy, hogy megfeleljen a tömegízlésnek, bár most az az érzésem, lépett kettõt a kommersz irányába. A feszültség generálásához mellesleg nagyon ért, jelen filmjében is képes csúcsra járatni az izgalmat, az ember észre sem veszi, de körmét rágja, úgy drukkol fõhõseinek. A Fehér Ház ostroma pedig nagyon valósághûre és látványosra sikeredett. A gomolygó füst, a jobbra-balra elsüvító lövedékek, a tûzharc hevében úgy éreztem, mintha ténylegesen is a háború poklában lennék. Rémisztõ felfedezés!
Ezek után bizton állítom, nem lövünk mellé a filmmel. Persze szemlélhetjük kritikusan is, jóféle köcsög módjára. Mert belekötni való jócskán lenne az egyébként vékony jégen táncoló alkotásban, például az, hogy mennyire Drágán add az életed! filingje van a produkciónak, a válságkabinet tökölése pedig erõsen Az elnök különgépében látottakra hajaz. A szereplõk és a helyszín nyilván változtak, és Butler is mintha alacsonyabb szinten jegyzett prédaként lenne elkönyvelve a filmes szórakoztatásban, mint Willis és Ford. Szerencsére, akadnak azért csavarok a sztoriban és a kivitelezés is roppant profi: látványos, pörgõs, néha megdöbbentõ. A túszejtõk ezúttal koreaiak – ami a mostani aktuálpolitikai helyzetben naprakésszé teszi a produkciót – de simán lehetnének ruszkik, arabok, vagy a közeli nyugdíjas otthon reggelijében csalódott taták, annyira mellékes, csak legyen valakit, akit aprítani lehet.
Gerard Butler pedig nagyon jól végzi a gazok ritkítását. Személynek köszönhetõen egészen véres akciókban „gyönyörködhetünk”: nem finomkodik, nem sokat gatyázik, amikor fegyvert ragad, vagy nyakat kell törni. Tehát hullik az ellen, közben eleresztenek egy-egy humorbombát is – még röhögni is lehet a durvulás kellõs közepén. Egyébként Butler tökéletes választás a szerepre: marcona és elkötelezett hazafi, izommal sem áll rosszul. Az a forma alak, akinek elhiszem, ha odasóz, még a levegõ is megkékül a környéken. Kicsit mereven, kicsit nyögvenyelõsen takarít, de aztán beindul a hullagyártással.
Támadás a Fehér Ház ellen értékelés: Kifejezetten izgalmas, látványos és szórakoztató produkció. Remek rendezés és egy ereje teljében gonoszokat püfölõ Gerard Butler, aki kapott egy igazán utálnivaló rosszfiút Rick Yune (James Bond: Halj meg máskor) személyében. Nyilván, vannak hibái, és célszerû helyén kezelni, ám az akciófilmek népes táborában nem teljesít rosszul. Láttam már jobbat is, rosszabbat is és hasonlót is. Olympus végül megúszta, a Fehér Ház lerombolására felkészül Roland Emmerich!
Értékelés: 7/10
Menü:
Szépségverseny
A legjobb csaj / legjob pasitegnapi nyertesei
Vivalaviki(1) 
EsA(0) A szépségverseny nyertesei:
Atszirk
Nicky- Vdm
