Társkereső közösségi oldal

Város Kontra Vidék
2012-07-01 15:15:46
Sok esetben találom magam szemben a városban született és nevelkedett és a vidéken felcseperedett emberek közti igen jelentõs különbségekkel.
Persze nagyon sok tévképzet is él mindkét oldalon a másik mindennapi életével kapcsolatban mégis azt gondolom, hogy sok esetben áthidalhatatlan a két világ közti ellentét, ami nyilván abból adódik, hogy amíg felnõttünk és részei lettünk a társadalomnak egész más dolgokon szocializálódtunk.
Felnõtt létem legelején a nagy faluban dolgoztam (évekig) és reggelente metróval (kék metró teljes hosszában) utaztam a munkahelyemig. Már akkor (pedig közel nem voltam szociálisan ennyire érzékeny) a tekintetébõl megmondtam, utastársaim közül ki az aki nagy valószínûséggel bejáró vidéki. Szinte látom, ahogy felnevetsz, hogy persze a tehéntrágyás cipõjébõl... :)))
De nem :), sokkal inkább a nyílt tekintetébõl esetleg a mosolyából, ha mondjuk pár nap egymás után együtt utaztunk. A városi ember (akivel Isten látja lelkem semmi bajom) többnyire rideg és bizalmatlan. Mondhatjuk, igen, hogy ezek általánosságok és minden bizonnyal nem is igazak mindõjükre, de nem merném kinyilatkoztatni, ha nem magam tapasztalom ezt.
Egy kis faluban élek, ahol még elõre köszönünk az idõsebbnek, felsegítjük a lépcsõn, akkor is ha egyébként személyesen nem ismerjük. Ez most úgy hathat, mintha itt minden rózsás és végtelenül idilli lenne, persze ez sem igaz. Így írok egy pár dolgot a teljesség igénye nélkül pro és kontra, mit is jelent nekem itt élni:
Pro:
közvetlen, barátságos, gyerekeknek bandázós (sokszor késõ estig az utcákat bringával szelve), tejföl kölcsönkérõs, kulturált rendezett környezet (hiszen senki nem engedi meg magának azt a "szégyent", hogy szombat délutánra ne tegye rendbe a házát és annak környezetét :D, lehet szellõztetni, van net és a wifihez a router olcsóbb :D, a csapból folyik a víz, amivel megtöltjük a kertben álló medencét, tavasztól õszig van annyi madárcsicsergés 24 órában, hogy szinte örülünk a télnek
Kontra:
mindenki mindenkit ismer (ez ha csak eddig tartana a pro oldalon állna:) ) és elõszeretettel üti is az orrát a dolgába, na itt a kontra..., a boltok 6-ig legkésõbb bezárnak, és nincs non-stop, ugyanez szombaton délre igaz, hogy a vasárnapot, amikor a fû se nõ, ne is említsem..., a kert a ház és "körlet" rendbe tétele viszont annyi energiát emészt fel, hogy mire végére ér az ember lánya, eszébe se jutna bakancsot húzni, nekivágni egy kiadós túrának (tapasztalatból mondom, hogy mire lenyírom a füvet, lemetszem a rózsákat, kitakarítom a medencét és felsöpröm az udvart mér csak két dologra vágyom, 1 székre a seggem allá és egy jó hideg citromos sörre :) ) Eszembe se jut az - itt neten oly sokszor és elõszeretettel emlegetett "aktív élet"- :D
Aztán sokszor ülök itt (többnyire nem sörrel...) és nézem milyen szép lett. Ami persze 1-2 napig marad szép és aztán jön az egész elölrõl. ;)

Szóval nyilván mindenkinek van egy saját magában felállított pro/kontra listája, sokszor mégis meggyõzhetetlenek vagyunk, hogy a másik oldalon is lehet élni...
Kicsit olyan ez, mint amikor cseperedõ fiaimnak azt mondom:
"Szívem, a hülyék a vasút másik oldalán laknak..."
Az a probléma csak az a dologban, hogy onnan názve mi vagyunk a túloldal, de ezt a fiaim méééééég nem tudják... ;) - ráérnek még.