Boncasztalon A Fehér Pokol

Teltlanyok.Hu Blogger

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]

Boncasztalon A Fehér Pokol - Agos Bejegyzése

Boncasztalon A Fehér Pokol
2012-05-17 20:32:46

blog.teltlanyok.com

Az egyik legrealistábbra sikeredett filmes repülõgép szerencsétlenséget követõen az életben maradtak a fagy birodalmának kellõs közepén találják magukat. Semmi cécó, hattyú halála, csak rázkódás és zuhanás. Az idõjárási körülmények még az edzetteket is kikészítik. Csontig hatoló hideg, vízszintesen üvöltõ jeges szél. Hulla, hull a hó és hózik, Liam Neeson fázik, mert kutya zima van itten, meg kell hagyni. Bear Grylls, a helyzetet elemezendõ, újabb epizóddal oktatna bennünket A túlélés törvényeirõl, azonban neki is arcára fagyna mosolya. Mert a megpróbáltatást fokozandó, nyomukban a vérengzõ farkasfalka. Uraim! Én a futást javaslom!

A Fehér pokol mégsem szimpla akciófilm, nem is mezei túlélõdráma. Amennyiben készítõi megrekednének az iménti szinteken, kapnánk egy átlagos szürkeséget. Olyat, amiben tojáshéjjal a fenekén mászkáló akcióhõs viaskodik a veszélyes vaddal. Mert, mit neki egy farkas? Majd jól a szemei közé néz, lekever két sallert, az ordas meg bepánikol és elinal. Na, hát ez lenne az a pont, amikor a hitelesség hátast dob, a film komolytalanná válik. De nem esnek csapdába, szerencsénkre. Kerítettek az egyébként faék egyszerûségû történethez egy nagyszerû színészt. Liam Neesonnak még az is jól áll, ha kenyeret dagaszt. Ki gondolná, de a langaléta fickó idén júniusban már betölti a hatvanat. Mégis, az elmúlt évek karizmatikus filmikonjává nõtte ki magát. Vénségére válik szuperhõssé, amolyan Charles Bronson féle kemény legény, modernkori kiadásban. Piszkosul jól megválasztott szerepeivel képtelen hibázni, emelem kalapom elõtte.

A sztori szerint a fõhõs egy vadászt alakít – a már megszokott családi tragédiával –, aki egy olajfinomító dolgozóit óvja a rájuk leselkedõ vadállatoktól. Azonban megbízása lejár és a hazafelé tartó munkásokkal együtt utazik a rendesen szétfagyott repülõben. A gép lezuhan a vadon kellõs közepén, a túlélõket pedig egy, a területét oltalmazó farkasfalka kezdi üldözni és módszeresen elfogyasztani. Nincs más hátra, mint elõre, menekülnének, ám a zord idõjárásnak és az egymás közötti nézeteltéréseknek köszönhetõen nem egyszerû a mutatvány.

Nem bizony. Az egyre fogyatkozó csapat életét alaposan megkeserítik a rettenetesen cudar körülmények. A táj az Alaszkára jellemezõ kies szépségét és összes veszélyét felvonultatja, ami a nem túl ördöngös történetet is feledésbe küldené, ám Joe Carnahan, a Füstölgõ ászok és A szupercsapat rendezõje haptákba vágta a bandát. Kizavarta stábját a terepre dideregni, amitõl erõsen megnövekedett a valóságosság érzete. Olyan hideg érzõdik át a vászonról, hogy az ember óhatatlanul a tenyerét leheli. Basszus! Hol a kesztyûm? Bár a játékidõ jelentõs részét elviszi a menekülés, még több idõ adatik a tábortüzek melletti – félelemtõl átitatott beszélgetésekre. Egyeseknek talán unalmasnak vélhetik, az idõhúzás jelleg is gyanúba keverhetõ, mégis a film legjobban megkomponált pillanatai. Kiderül, hogy jóval árnyaltabb karaktereket kapunk a megszokottnál, némelyikük még a jellemfejlõdés csodájára is képes, tehát van okunk az elégedettségre. Mindehhez jönnek még a farkasok. Mindig, mindenütt érezhetõ fenyegetést jelentenek, mégis, a legtöbbször csak pillanatokra tûnnek elõ. Egy-egy sötétben csillogó szempár mellett a vonyításuk hatott: én is a láthatatlan veszélytõl tojok be leginkább. A semmibõl tûnnek elõ, lecsapnak védtelen prédájukra, iszonyatos feszültséggel teli képsorok – néha már sokkoló látvánnyal durvulnak, a horror határát súrolják. Farkasszemet nézni a halállal tökös férfinak való mulatság, egyedüli szépséghibája, hogy a Kaszás beköszön.

Érdekes módon, a vicsorgó pofájú bolhazsákok okozzák a legtöbb negatívumot is. Akarom mondani, készítõik. Nyilván, egy 25 milliós büdzsébõl kiköhögött produkciónak nem telhet George Lucas trükköseire, azért a CGI erõsen kifogásolható mivolta nem mentség, s akkor még finom voltam. Tudom, most kapok az agyamra, de pont azt a borzalmas animációt kaptam, mint az Alkonyatnál, de legalább ezek a dögök nem változnak vissza félmeztelen rövidgatyásokká. A végeredmény kiábrándító: még egy kitömött farkas is élethûbb. Korábbi bakivadász énemmel villogva, még diskurálhatnánk a lehelet nem lehelet kérdéskörén, továbbá az udvarias hóviharokon. Amikor helyzet van, minõ véletlen, mindig elcsitulnak… Liam Neeson is határozottan jól viseli a jéghideg folyót. Picit úszkál benne, majd kiadós séta a csuromvizes ruhában, miközben röpködnek a mínuszok. Ilyenkor már egy mammut is hibernálódna, a fõszereplõ még csak nem is tüsszent. A hõsök ereiben fagyálló folyik…

Fehér pokol értékelés: Remek film. Mindvégig érezhetõ feszültség, félelmetesen vad környezet, és kissé misztikus farkasok. Emberi drámák, érzelmek, céltudatos rendezés, pazar színészek, külön kiemelve Neeson papa játékát. Brutális és vérengzõ produkció, felvonultatva a kalandfilmek összes erényét. Mondanám, hogy érdemes topogni öt percet, megvárni a stáblistát követõ rövid jelenetet, mert benne a nagy felvilágosodás. De nem, hisz az alfafarkas és Ottway végsõ küzdelme nem ad egyértelmû választ a kérdésre. Talán a film sem akar állást foglalni? Vagy mégis?

Értékelés: 7,5/10