Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A Mestergyilkos - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A Mestergyilkos
2011-11-18 00:19:02

blog.teltlanyok.com


Az akciós sztorik mindig is érdekelték a filmeseket, hiszen segítségükkel könnyedén ripityára lehet verni egy teremnyi embert, a kidolgozott izmok és a mindig célba találó fõhõs látványa még a legnyugodtabbakat is felizgatják, hát még az izgágákat. Rengeteg ilyen mozi készült, így nem meglepõ, ha többségük a feledés homályába vész. Bár pozitív példákat is könnyûszerrel sorolhatok, s amely érdemes megnézni listára, most A mestergyilkos is felkerül. A mestergyilkos – ez a cím bizony mesterképzés nélkül is elég kölcsönzõsen hangzik – tegyük hozzá, a film az 1972-es, Charles Bronson-féle õskövület újrakódolása, divatos szóval, remake.
Egyébként kit is tisztelhetünk a bérgyilkos kurzusban részt vevõ nebulóban és ki a hidegvérû oktató, a szereposztás alapján nem kunszt kideríteni, így meghagynám a felfedezés örömét. Maradjunk annyiban, Jason Statham urat kedvelem, mert kiszámítható, pontosan tudom, mivel rukkol elõ. Bosszúállás, nyolc napon túl gyógyuló maflások, felugató géppisztolyok és tömeges ólommérgezés. Marcona tekintetétõl lefüstöl a gatyám, mimikája Steven Seagal a négyzeten, hölgyek pedig szikárra aszott hasára kacsinthatnak. Legújabb kori verõlegények fontos mutatója az egy percre jutó elhalálozások száma is, de mindennél lényegesebb sugallni, éppen melyik gyártó laptopját favorizálja hõsünk. Szomorú történet ez, tovább ne ragozzuk.

Talán kiérzõdik soraimból némi cinikus irónia, amely nem a filmnek szól. Egyszerûen fárasztó, hogy amerre nézünk, szinte mindenütt remake-be botlunk. Korunk filmes tendenciája, ez van. Hollywood kifogyott ötleteibõl, alkotói válságban, netán jó érzékkel lovagolja meg régi idõk sikereit, elemezhetnénk bõven. De lehet, csak lusta dög az egész társaság. Ettõl még A mestergyilkos kellemes csalódás, átlagosnál jobb akciófilmhez van szerencsénk! Stathamnek sikerült átlépni A szállító filmekbõl ismert figuráját és a színészre egyébként is jellemzõ, beskatulyázott izomagy mosolygásra ingerlõ színvonalát. Érdekes mondatra sikeredett elõbbi, végig azon izgultam, hogyan keveredek ki belõle. Ugyanakkor hiányzik belõle Charles Bronson hûvös eleganciája és profizmusa.
Nem tagadom, dolgozik bennem kettõsség. Sznobként játszva agyamat, hirtelen lobbal minõsíthetném nézhetetlennek, akár. Errõl azonban szó sincs, olyan inkább ez a film, mint a gyorséttermi étel: az ember lenézi és cikizi, de azért szépen megeszi. Fogyaszthatóságát ezennel köszönjük Simon West rendezõnek! Fegyencjárati magasságokban ugyan nem röpköd, de látszik törõdés a portékán. Velem meg olyasmi történt, ami akciófilmmel nem sûrûn: izgultam. Nem egy jelenetnél vettem észre, megfeszült a hátam, szaporábban vettem levegõt, ökölbe szorult mancsom. Nem, nem infarktus kerülgetett, csupán hatása alá vont a film. Tulajdonképpen nem mutattak semmi eget rengetõt, dobták csokorban az unalomig ismételt kliséket, viszont azt marhára jól. Nagyon valóságszagúra sikeredett akciók követik egymást. Semmi túlreagálás, csak elvétve néhány speciális effekt. És ami jól fogható, beáldoztak pár agysejtet a sztori gördülékenysége érdekében. Ezért különösebb logikai bukfencet, ordító baromságokat hirtelenjében nem is tudok mondani.

Akad azonban két dolog, ami mellett nem mehetek el. Legjobban az zavart, hogy teljesen számûzték a humort. Piciny sziporka, élcelõdés dobott volna élvezeti értékén. Példának hozhatnám Stallone moziját, A feláldozhatókat. Ádáz akciók közepette, úgy csesztették egymást, majd szétszakadtam a röhögéstõl. Tudom, nem akcióvígjáték, de akkor is. Aztán hiányzik lelkemnek egy bájos menyecske látványa. Persze, A mestergyilkosban is fellehetõ Statham atyai ágán lovagló jófenekû, azonban a nõ olyan kevés, mint Statham hajában a dauer.
Mivel pörgõs akcióról van szó, a színészi produkciók nem egekbe szökellõk. Jason Statham hozza szokásos formáját. Semmi plusz, nuku mínusz. Rutinból, kisujjból. Nyilvánvaló, Shakespeare-i nagymonológot ne várjunk tõle, rövid tõmondatokkal intézi dolgait, többnyire. A másik bajkeverõ, Ben Foster ellenben többet nyújt. Nagyobb dinamikát, széles spektrumban kisugárzó érzelmeket sugároz, érzõdik, jobb színész. A melák Ork olyan meleg, hogy tenyérrel vasal, mégis Foster és a tagbaszakadt csávó élet-halál küzdelme a film legjobb pillanatai közé tartozik. Donald Sutherland szerepe rövid, ám ikon múltjára támaszkodva, köszöni, jól van.

A mestergyilkos értékelés: Imént a Stallone mozihoz hasonlítottam. Majdnem azonos szinten járnak, de mégsem. Kapunk egy jól felépített, feszültségekre alapozó mozit, de nem érzek semmi pluszt, amitõl egyedivé, emlékezetessé válna. Jobb a tucat átlagnál, nem lehet kérdés. A pontozásnál hezitáltam, de kapott egy hetest, remélve, ebbõl nem készül majd remake.

Értékelés: 7/10

Kommentek:

 

A bloghoz 2 komment érkezett.

Yano

 

2011-11-26 13:18:32
j

anne

 

2011-11-18 12:17:01
1. k