Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Majmok Bolygója: Lázadás - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Majmok Bolygója: Lázadás
2011-09-18 22:34:47
Rupert Wyatt hálás témához nyúlt, amikor letette voksát a majmos elõzményfilm elkészítése mellett. A bemutatása óta eltelt idõszak a rendezõt igazolta. Bátor stílusával, feszült atmoszférájával, a szerepekre kitûnõen megválogatott színészeivel könnyedén megfelelt mind az akciók, mind a drámák, mind a minõségi sci-fire vágyakozók igényeinek. A fantasztikum területét egyébként felszínesen érinti. Miért is? Napjainkban a laboratóriumokban nem kutatnak, hanem megrendelésre gyártanak. Kéznyújtásra a hihetetlen és ez rémületes. Félek, a filmes fikció és a valóság közeli kapcsolatba kerültek. Palackban a szellem, bármikor elszabadulhat. A majmok bolygója: Lázadás azért príma mozi, mert megmutatja hogyan. Kértek banánt?
Fricskát is ad Hollywood mindenható urainak, nem is picit. Amikor a hírek arról szólnak, mennyit kilincselnek az önmagukat istennek képzelõ sztárrendezõk dollár százmilliók reményében, jön egy nyeretlen kétéves és 93 millióból, szinte „apróból” rittyent kasszasikert. Nem ördöngösség, csak határozott elképzelés, jó forgatókönyv, hiteles aktorok kellenek a dicsõséghez.
Terjedelmi okokból nincs mód arra, hogy kb. húszmilliomodikként bõvebben leírjam a történetét. Annyit azonban elmondhatok, az 1968-as „õsfilmhez” vezetõ utat alaposan kikövezi. Végére könnyedén vágjuk, miként lesz az emberiségbõl veszélyeztetett, értelmileg a büdös zokni szintjére süllyedt faj, evolúciós selejt. Faágakon kurkászó rokonainkból pedig komoly intelligenciával bíró lények, a teremtés koronái. A kiinduló pont mi is lehetne más, csakis az Alzheimer-kór.
A sztori eredetiségétõl nem veri földhöz seggét egy majom sem. Mégis, bár lerágott csonk jellege van, az idõnkénti „összedobáltsága” ellenére is élményszámba megy: a nézõt az elsõ pillanatától rabul ejti ideges hangulatával, markánsan megrajzolt, emlékezetes karaktereivel, akiket elsõ osztályú színészek játszanak elsõ osztályúan, továbbá az érzelmi állapotok széles skálájának ábrázolásával. Jól kitaláltak, csak elvétve túlzók az akciójelenetei, amikre nem lehet ráfogni a mellkast döngetés vádját. Az ilyen alkotásokra szokták mondani angolul, hogy pure cinema, azaz színtiszta, tömény mozi.
És valóban, A majmok bolygója: Lázadás, nem csupán a blockbusterek szintjére hajaz, több annál. Mélyen szántó mondanivalójával karcol morális dolgokat. Felsorolni sem könnyû, aki látta, bizonyára kérdések tömegével szembesült. Hány és hány szempontot, különbözõ érdeket kell figyelembe venni a döntések meghozatalában? Joga van-e az embernek – bármilyen nemes is a cél – állatokat alávetni kísérletezés céljából? Hol a határ, amikor megálljt kell parancsolni? Rupert Wyatt filmjének erénye, hogy árnyalt portrét rajzol Ceasarról, befogadó családja tagjairól, és több fontos szereplõrõl, beleértve a majomtársaság jó néhány tagját.
Mielõtt tovább folytatnánk, néhány negatívumot meg kell említenem. Leginkább szembetûnõ a digitális ábrázolás elnagyoltsága. A majmok mozgása valahogy darabos, nem jön ki az a légies könnyedség, amit egy ugrándozó szõrcsimbóktól elvárhatunk. A gorilla és az orangután már jobban „megcsinált”, mégis azt kell mondanom, az egész majomseregen érzõdik pici “számítógépszag”. Nem kirívó hiányosságokra kell gondolni, hamar meg lehet szokni. Véleményem szerint a „tutira menés” csapdájába is belesétáltak. Nem gyõzöm hangsúlyozni a drámaiságot, a vívódásokat, ugyanakkor a túlzott megfelelni akarás kiszámíthatóvá teszi a történéseket.
A szereplõgárda jelen esetben külön sorokat igényel. A hús-vér elõadók közül a fiatal James Franco viszi hátán a produkciót, sokoldalú tehetség. Mûvészi eszköztára szélesebb az áradó Dunánál, mi több, azokat pazar megbízhatósággal hozza. Alzheimeres apját alakító John Lithgow annyira élethûen adja elõ a szellemileg leépülõ embert, amire legjobb szó a döbbenet. A Csillagkapu: Atlantisz sorozatból ismerõs David Hewlett az utálni valóan tahó szomszéd. Jók, de a világ mégsem körülöttük forog. A majomarc mögé bújt Andy Serkis körül már inkább.
A fõ/anti/szuperhõs egyértelmûen Ceasar. Szegény arról nem tehet, hogy okosabbra sikeredett egy ötödikesnél, egyszerûen örökölte eszét. Élete sem egyszerû. Wil (James Franco) még újszülöttként hazaviszi, szinte gyermekeként neveli, családtag. Korlátai vannak. Ott a póráz. A fáramászáshoz is engedélykérés a gazditól. Akkor most hová tartozik? Emberekhez? Nem. Ott vannak a sajátjai. Csimpánzok, orangutánok és gorillák, közöttük elsõ lehet. Az alfahím. Vagy mégis az emberekhez? Akik felnevelték, de csalódást okoztak? A szabadság utáni vágyakozás minden önálló tudattal rendelkezõ élõlény vágya, neki is. Elképesztõ õrlõdésnek lehetünk szemtanúi. Hûvösen, számítóan mérlegel, a tekintete félelmetes. Aztán átbillen, és ha csak teheti, megakadályozza a vérontást. Erõteljes durvulásra mellesleg ne számítsunk, érjük be néhány méretes fog gazdájának morgásával.
A majmok bolygója: Lázadás értékelés: A vicc az, mennyire lekezelték. Korai magömlés volt a károgó sajnálat. Egy feszültséggel, mérsékel látvánnyal megpakolt elõzményfilmet csináltak. Azonban látható apró alkotói tanácstalanság is, a nagy szabadulás utáni hídmászásban elvesztek a gorillák a ködben. Kevésbé rébuszokban pofázva, mintha puhítottak volna a legvégén, netán megijedtek? Zenéje is lehetne valami epic dallam, de nem. Ettõl még jó film maradt, 2011-ben az egyik legjobb. A hév is magával ragadott, összességében magas pontszám a jutalma.
8,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=i-aywMfNwGE
2011-09-18 22:34:47
Rupert Wyatt hálás témához nyúlt, amikor letette voksát a majmos elõzményfilm elkészítése mellett. A bemutatása óta eltelt idõszak a rendezõt igazolta. Bátor stílusával, feszült atmoszférájával, a szerepekre kitûnõen megválogatott színészeivel könnyedén megfelelt mind az akciók, mind a drámák, mind a minõségi sci-fire vágyakozók igényeinek. A fantasztikum területét egyébként felszínesen érinti. Miért is? Napjainkban a laboratóriumokban nem kutatnak, hanem megrendelésre gyártanak. Kéznyújtásra a hihetetlen és ez rémületes. Félek, a filmes fikció és a valóság közeli kapcsolatba kerültek. Palackban a szellem, bármikor elszabadulhat. A majmok bolygója: Lázadás azért príma mozi, mert megmutatja hogyan. Kértek banánt?
Fricskát is ad Hollywood mindenható urainak, nem is picit. Amikor a hírek arról szólnak, mennyit kilincselnek az önmagukat istennek képzelõ sztárrendezõk dollár százmilliók reményében, jön egy nyeretlen kétéves és 93 millióból, szinte „apróból” rittyent kasszasikert. Nem ördöngösség, csak határozott elképzelés, jó forgatókönyv, hiteles aktorok kellenek a dicsõséghez.
Terjedelmi okokból nincs mód arra, hogy kb. húszmilliomodikként bõvebben leírjam a történetét. Annyit azonban elmondhatok, az 1968-as „õsfilmhez” vezetõ utat alaposan kikövezi. Végére könnyedén vágjuk, miként lesz az emberiségbõl veszélyeztetett, értelmileg a büdös zokni szintjére süllyedt faj, evolúciós selejt. Faágakon kurkászó rokonainkból pedig komoly intelligenciával bíró lények, a teremtés koronái. A kiinduló pont mi is lehetne más, csakis az Alzheimer-kór.
A sztori eredetiségétõl nem veri földhöz seggét egy majom sem. Mégis, bár lerágott csonk jellege van, az idõnkénti „összedobáltsága” ellenére is élményszámba megy: a nézõt az elsõ pillanatától rabul ejti ideges hangulatával, markánsan megrajzolt, emlékezetes karaktereivel, akiket elsõ osztályú színészek játszanak elsõ osztályúan, továbbá az érzelmi állapotok széles skálájának ábrázolásával. Jól kitaláltak, csak elvétve túlzók az akciójelenetei, amikre nem lehet ráfogni a mellkast döngetés vádját. Az ilyen alkotásokra szokták mondani angolul, hogy pure cinema, azaz színtiszta, tömény mozi.
És valóban, A majmok bolygója: Lázadás, nem csupán a blockbusterek szintjére hajaz, több annál. Mélyen szántó mondanivalójával karcol morális dolgokat. Felsorolni sem könnyû, aki látta, bizonyára kérdések tömegével szembesült. Hány és hány szempontot, különbözõ érdeket kell figyelembe venni a döntések meghozatalában? Joga van-e az embernek – bármilyen nemes is a cél – állatokat alávetni kísérletezés céljából? Hol a határ, amikor megálljt kell parancsolni? Rupert Wyatt filmjének erénye, hogy árnyalt portrét rajzol Ceasarról, befogadó családja tagjairól, és több fontos szereplõrõl, beleértve a majomtársaság jó néhány tagját.
Mielõtt tovább folytatnánk, néhány negatívumot meg kell említenem. Leginkább szembetûnõ a digitális ábrázolás elnagyoltsága. A majmok mozgása valahogy darabos, nem jön ki az a légies könnyedség, amit egy ugrándozó szõrcsimbóktól elvárhatunk. A gorilla és az orangután már jobban „megcsinált”, mégis azt kell mondanom, az egész majomseregen érzõdik pici “számítógépszag”. Nem kirívó hiányosságokra kell gondolni, hamar meg lehet szokni. Véleményem szerint a „tutira menés” csapdájába is belesétáltak. Nem gyõzöm hangsúlyozni a drámaiságot, a vívódásokat, ugyanakkor a túlzott megfelelni akarás kiszámíthatóvá teszi a történéseket.
A szereplõgárda jelen esetben külön sorokat igényel. A hús-vér elõadók közül a fiatal James Franco viszi hátán a produkciót, sokoldalú tehetség. Mûvészi eszköztára szélesebb az áradó Dunánál, mi több, azokat pazar megbízhatósággal hozza. Alzheimeres apját alakító John Lithgow annyira élethûen adja elõ a szellemileg leépülõ embert, amire legjobb szó a döbbenet. A Csillagkapu: Atlantisz sorozatból ismerõs David Hewlett az utálni valóan tahó szomszéd. Jók, de a világ mégsem körülöttük forog. A majomarc mögé bújt Andy Serkis körül már inkább.
A fõ/anti/szuperhõs egyértelmûen Ceasar. Szegény arról nem tehet, hogy okosabbra sikeredett egy ötödikesnél, egyszerûen örökölte eszét. Élete sem egyszerû. Wil (James Franco) még újszülöttként hazaviszi, szinte gyermekeként neveli, családtag. Korlátai vannak. Ott a póráz. A fáramászáshoz is engedélykérés a gazditól. Akkor most hová tartozik? Emberekhez? Nem. Ott vannak a sajátjai. Csimpánzok, orangutánok és gorillák, közöttük elsõ lehet. Az alfahím. Vagy mégis az emberekhez? Akik felnevelték, de csalódást okoztak? A szabadság utáni vágyakozás minden önálló tudattal rendelkezõ élõlény vágya, neki is. Elképesztõ õrlõdésnek lehetünk szemtanúi. Hûvösen, számítóan mérlegel, a tekintete félelmetes. Aztán átbillen, és ha csak teheti, megakadályozza a vérontást. Erõteljes durvulásra mellesleg ne számítsunk, érjük be néhány méretes fog gazdájának morgásával.
A majmok bolygója: Lázadás értékelés: A vicc az, mennyire lekezelték. Korai magömlés volt a károgó sajnálat. Egy feszültséggel, mérsékel látvánnyal megpakolt elõzményfilmet csináltak. Azonban látható apró alkotói tanácstalanság is, a nagy szabadulás utáni hídmászásban elvesztek a gorillák a ködben. Kevésbé rébuszokban pofázva, mintha puhítottak volna a legvégén, netán megijedtek? Zenéje is lehetne valami epic dallam, de nem. Ettõl még jó film maradt, 2011-ben az egyik legjobb. A hév is magával ragadott, összességében magas pontszám a jutalma.
8,5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=i-aywMfNwGE
Menü:
Kommentek:
A bloghoz 1 komment érkezett.
Yano
2011-11-04 15:07:14
nem volt v
