Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon Transformers 3. - Agos Bejegyzése
Boncasztalon Transformers 3.
2011-07-18 23:31:43
Michael Bayt az egyik „legvizuálisabb” rendezõként is szokás emlegetni, ami egyfelõl szép dicséret, másfelõl kódolva azt jelenti: a tartalom nem mindig az erõssége. A Transformers 3.-ra fokozottan érvényes elõbbi mondatom, ugyanis a pazarul – egyesek szerint talán túlzottan is pazarul – elkészített és valóban szemkápráztató módon, aprólékosan megkomponált akcióáradatával vitathatatlanul képes volt lenyûgözni, ám végeztével apró ûr mégis csak maradt bennem. Leginkább a film izgalmas kezdetét követõ, gyorsan elhatalmasodó, tetemes üresjárat mondatja velem, nagyon hosszúnak tûnt a két és fél órája.
Pedig még azt sem mondhatom, hogy Bay ne igyekezne többet kínálni a puszta látványosságnál: összetett figuraként próbálja meg ábrázolni hõseit. Sajnos, e gépektõl és szemet jóllakató cirkusztól hemzsegõ produkcióban a hús-vér szereplõk jelenléte másodlagos. Még akkor is, ha egyszerre ábrázolja azokat – a maga módján – szimpatikusként, erõsként, gyengeként, ellenszenvesként és még sorolhatnám. A probléma csupán az, hogy ahhoz megfelelõ elõadók is kellenének, valamint engedni kellene a jobbját érvényesülni. Mindezek hiányában csak rémülten futkosó és az impozáns díszletekhez passzoló adalékot jelentenek. További aggodalmat jelent – minden elõzetes híresztelés ellenére – a sekélyes és gyakorlatilag sehová sem tartó történet, amelynek nincs sodrása és intenzitása, akármennyire is tûnhet pörgõsnek a dolog. Mindvégig olyan érzésem volt, hogy a szereplõk szájába adott gügye mondatokkal, erõltetett humorral a rendezõi tanácstalanságot, a lyukas forgatókönyv hézagait igyekeztek leplezni. S természetesen a jól bevált direktori fogásokkal most is operálnak: idegesítõ lassítások, aggodalmas tekintetek, alulról való fényképezések, no meg a csodaverdából kikászálódó hosszúlábú hugi-bugi esete. Michael Bay csalhatatlan védjegyei, mint a szalmonellafertõzés utáni hasmenés. Szerencsére, a gyors vágásokat sutba dobták, és az átalakulások, a kötelezõ bukfencek is jobban követhetõk. Egyszóval, látunk is valamit. Talán köszönhetõ a 3D igényeinek, talán megfogadták a tanácsokat, a lényeg, mindenki jobban járt. A térhatásról még annyit, mostanában a legjobb. Az igazi áttörés majd akkor lesz, ha már nem köllenek ezek a retkes szemüvegek.
Mint említettem, akadnak gondok a történettel. Felmerült bennem, dióhéjban összefoglalom, de mindig ugyanaz lett a vége: a harmadik mondattal már letudtam. Nemi is igazán vacakoltak vele, néhány rutinelem, még több klisé – az amerikai zászló ezúttal sem hiányozhat, brr… – beépítésével konstruált egyszerû, sõt mondhatni bugyuta mese, amelynek Bay valószínûleg nem is szánt komolyabb rendeltetést. Csupán halvány izzadás, hogy ráépítse színes fantáziavilágát, mindenen átcsörtetõ géplényeit. Persze, ezt most annyira nem kell véresen értelmezni, de írhatok bármit is a sztoriról, ennél a filmnél mellékes. A Transformersek jönnek, látnak és atomjaira rombolják Chicagót. Itt már érezhetõ, a rendezõ hazai pályán mozog. Robbanások, megalomán csatajelenetek és nonstop akciók. A film legerõsebb pillanatai. Valóban impozánsak, ám a túlzott töménységük okán elég hamar belefásultam, s olyan érzésem támadt, mintha valamelyik csiri-csáré képregényt olvasnám. Érdekel is, meg nem is, s amit az ember minden színessége mellett kicsit unottan lapozgat.
A szereplõkkel nem igazán húznám az idõt, szerintem az egész kompánia úgy felejtõs, ahogy. A korábbi húzónevek gyakorlatilag epizódszereplõnek jöttek vissza, mind-mind elvesznek a Trafók árnyékában. Üdvözítõ a szülök hanyagolása. Jelenlétük nyúlfarknyi, ám olyan hülyék, hogy melléjük harap a ló. Az újak közül John Malkovich és Patrick Dempsey rémlik innen-onnan. Kézenfekvõ kérdés: az új csaj hogyan helyettesíti Megan Foxot? Rosie Huntington-Whiteley helyes is meg dögös is, színészileg ott tart, mint rókakisasszony, vagyis sehol. Érzéki és telt ajkait kár fárasztani a beszéd nehéz kihívásával, oda jobban szivar illik. Igen, most már eszembe jutott mi a különbség a két hölgy között. A rúzsuk színe.
Transformers 3. értékelés: Miner szakavatott, és optimista kritikáját követõen nekem jutott a károgó szerepe, restellem is, rohadtul. Nem dobtam el az agyamat, na. A filmet megelõzõ fokozott izgalmi állapot visszájára sült el. Ami azt illeti, addig élvezhetõ, amíg a rendezõ a látványra koncentrál, az emberekkel már befürdik. A részletek pontosságára fütyültek, a sztori minimálisan kidolgozott – úgy tûnik azt gondolták, a vizuális élménytõl majd annyira leesik az állunk, hogy minden trehányságukat megbocsájtjuk. Enyhén elszámították magukat, mert lehet az akciók káprázatosak, a történet viszont lehangol egy kicsinykét, és ezt néhány nyaktörõ ejtõernyõs mutatvány meg az ide cibálandó bolygó látványa sem tudja igazán feledtetni.
A másik tábort hallgatva, az õ véleményük is jogos. Nem is kell ide mély értelmû duma, csakis a könnyû kikapcsolódás. Tudtuk, mire számítsunk, ezért mentünk moziba, nem igaz? Ilyen egy agyatlan blockbuster, nem? De.
A végsõ pontozásnál ezúttal szakítok a hagyományokkal, hisz a film, a kivitelezés, a sztori és a színészek köszönõviszonyban sincsenek egymással. Ezért:
Látvány: 10/10
Történet: 4/10
Színészek: 4/10
Értékelés: 6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=kHRf01Gjosk
2011-07-18 23:31:43
Michael Bayt az egyik „legvizuálisabb” rendezõként is szokás emlegetni, ami egyfelõl szép dicséret, másfelõl kódolva azt jelenti: a tartalom nem mindig az erõssége. A Transformers 3.-ra fokozottan érvényes elõbbi mondatom, ugyanis a pazarul – egyesek szerint talán túlzottan is pazarul – elkészített és valóban szemkápráztató módon, aprólékosan megkomponált akcióáradatával vitathatatlanul képes volt lenyûgözni, ám végeztével apró ûr mégis csak maradt bennem. Leginkább a film izgalmas kezdetét követõ, gyorsan elhatalmasodó, tetemes üresjárat mondatja velem, nagyon hosszúnak tûnt a két és fél órája.
Pedig még azt sem mondhatom, hogy Bay ne igyekezne többet kínálni a puszta látványosságnál: összetett figuraként próbálja meg ábrázolni hõseit. Sajnos, e gépektõl és szemet jóllakató cirkusztól hemzsegõ produkcióban a hús-vér szereplõk jelenléte másodlagos. Még akkor is, ha egyszerre ábrázolja azokat – a maga módján – szimpatikusként, erõsként, gyengeként, ellenszenvesként és még sorolhatnám. A probléma csupán az, hogy ahhoz megfelelõ elõadók is kellenének, valamint engedni kellene a jobbját érvényesülni. Mindezek hiányában csak rémülten futkosó és az impozáns díszletekhez passzoló adalékot jelentenek. További aggodalmat jelent – minden elõzetes híresztelés ellenére – a sekélyes és gyakorlatilag sehová sem tartó történet, amelynek nincs sodrása és intenzitása, akármennyire is tûnhet pörgõsnek a dolog. Mindvégig olyan érzésem volt, hogy a szereplõk szájába adott gügye mondatokkal, erõltetett humorral a rendezõi tanácstalanságot, a lyukas forgatókönyv hézagait igyekeztek leplezni. S természetesen a jól bevált direktori fogásokkal most is operálnak: idegesítõ lassítások, aggodalmas tekintetek, alulról való fényképezések, no meg a csodaverdából kikászálódó hosszúlábú hugi-bugi esete. Michael Bay csalhatatlan védjegyei, mint a szalmonellafertõzés utáni hasmenés. Szerencsére, a gyors vágásokat sutba dobták, és az átalakulások, a kötelezõ bukfencek is jobban követhetõk. Egyszóval, látunk is valamit. Talán köszönhetõ a 3D igényeinek, talán megfogadták a tanácsokat, a lényeg, mindenki jobban járt. A térhatásról még annyit, mostanában a legjobb. Az igazi áttörés majd akkor lesz, ha már nem köllenek ezek a retkes szemüvegek.
Mint említettem, akadnak gondok a történettel. Felmerült bennem, dióhéjban összefoglalom, de mindig ugyanaz lett a vége: a harmadik mondattal már letudtam. Nemi is igazán vacakoltak vele, néhány rutinelem, még több klisé – az amerikai zászló ezúttal sem hiányozhat, brr… – beépítésével konstruált egyszerû, sõt mondhatni bugyuta mese, amelynek Bay valószínûleg nem is szánt komolyabb rendeltetést. Csupán halvány izzadás, hogy ráépítse színes fantáziavilágát, mindenen átcsörtetõ géplényeit. Persze, ezt most annyira nem kell véresen értelmezni, de írhatok bármit is a sztoriról, ennél a filmnél mellékes. A Transformersek jönnek, látnak és atomjaira rombolják Chicagót. Itt már érezhetõ, a rendezõ hazai pályán mozog. Robbanások, megalomán csatajelenetek és nonstop akciók. A film legerõsebb pillanatai. Valóban impozánsak, ám a túlzott töménységük okán elég hamar belefásultam, s olyan érzésem támadt, mintha valamelyik csiri-csáré képregényt olvasnám. Érdekel is, meg nem is, s amit az ember minden színessége mellett kicsit unottan lapozgat.
A szereplõkkel nem igazán húznám az idõt, szerintem az egész kompánia úgy felejtõs, ahogy. A korábbi húzónevek gyakorlatilag epizódszereplõnek jöttek vissza, mind-mind elvesznek a Trafók árnyékában. Üdvözítõ a szülök hanyagolása. Jelenlétük nyúlfarknyi, ám olyan hülyék, hogy melléjük harap a ló. Az újak közül John Malkovich és Patrick Dempsey rémlik innen-onnan. Kézenfekvõ kérdés: az új csaj hogyan helyettesíti Megan Foxot? Rosie Huntington-Whiteley helyes is meg dögös is, színészileg ott tart, mint rókakisasszony, vagyis sehol. Érzéki és telt ajkait kár fárasztani a beszéd nehéz kihívásával, oda jobban szivar illik. Igen, most már eszembe jutott mi a különbség a két hölgy között. A rúzsuk színe.
Transformers 3. értékelés: Miner szakavatott, és optimista kritikáját követõen nekem jutott a károgó szerepe, restellem is, rohadtul. Nem dobtam el az agyamat, na. A filmet megelõzõ fokozott izgalmi állapot visszájára sült el. Ami azt illeti, addig élvezhetõ, amíg a rendezõ a látványra koncentrál, az emberekkel már befürdik. A részletek pontosságára fütyültek, a sztori minimálisan kidolgozott – úgy tûnik azt gondolták, a vizuális élménytõl majd annyira leesik az állunk, hogy minden trehányságukat megbocsájtjuk. Enyhén elszámították magukat, mert lehet az akciók káprázatosak, a történet viszont lehangol egy kicsinykét, és ezt néhány nyaktörõ ejtõernyõs mutatvány meg az ide cibálandó bolygó látványa sem tudja igazán feledtetni.
A másik tábort hallgatva, az õ véleményük is jogos. Nem is kell ide mély értelmû duma, csakis a könnyû kikapcsolódás. Tudtuk, mire számítsunk, ezért mentünk moziba, nem igaz? Ilyen egy agyatlan blockbuster, nem? De.
A végsõ pontozásnál ezúttal szakítok a hagyományokkal, hisz a film, a kivitelezés, a sztori és a színészek köszönõviszonyban sincsenek egymással. Ezért:
Látvány: 10/10
Történet: 4/10
Színészek: 4/10
Értékelés: 6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=kHRf01Gjosk
Menü:
Szépségverseny
A legjobb csaj / legjob pasitegnapi nyertesei
Vivalaviki(1) 
EsA(0) A szépségverseny nyertesei:
Atszirk
Nicky- Vdm
