Társkereső közösségi oldal

Édesanyám
2010-05-01 21:48:17





... leszakadt a vacak gomb a vacak gatyámról és a rohanós, nyûgös hajnalon álljak neki gombot varrni, neeem! Tépõzárat mindenre! Úgyis az jó, ha letépik rólam a nacit... :pirul

Nahh, tû, cérna, ókula – vén :pussy vagy már, régen a padlásról bedobtad a tûbe a cérnát, most a kezedben is több a tremor, mint az aprócsont, meg nem is látsz, vaksi vén tyúk, ehh! – tûbefûzõ, OK, siessünk ... A gomb eltört, kell másik. Gombos üveget elõ!

:) ... igen! Ez milyen jó, Anya találmánya, minden fölös gombot bele a befõttes üvegbe, kidobás, rongyozás elõtt le a gombokat a cuccról, van is itt talán, ami jó lesz a gatyóhoz ...

Jééé! Ez az „arany” horgonyos! Ez még megvan? Uram-atyám! Ez volt anyu kosztümjén, kilencszázhetven ... nem is tudom, hányba... Az utolsó tárgyalás... Milyen bátor voltál, Anyu! Karodon a Kétévessel, repült utánad a kisbalta, beállt az ajtófélfába... „Lefalcoltunk apádtól...” Így mondtad mindig. Nem volt pénz, nem volt kaja, éheztél, ma már tudom. De nem adtál intézetbe, nekem mindig volt mit enni... Harcoltál a tartásdíjért, az utolsó tárgyaláson ... akkor láttad utoljára... apát.
„Bélu-ciklus”, mivé lett a költõi szerelem! Egy szál kabátban, egy táskával, karodban a kislányoddal ... lefalcoltunk.
Zala, kõolajosok ... „Jószerencsét! ...” – milyen iszonyatos helyeken melóztál! Igen, itt van... a szürke "teddy-bunda" gombja is! Huszonnégy-negyvennyolcaztál, hogy legyen pénz. Akkor szerezted a szürke mûszõrmét, varrtál belõle nekem egy meleg kisbundát, itt a gomb ... És ez?! Ezek is itt vannak! A rombuszos fagombok! Istenem! Milyen gyönyörû, csinos nõ voltál, Anyu, abban az õszierdõ színû kiskosztümödben! 185 centi magas, kreol bombázó, ötven kiló, össz-vissz ... igen, kivérzett a gyomorfekélyed, éjjel-nappal dolgoztál, nem ettél...
Óh! A Dédi kalapgombja? A nagy, fekete? Neked adta a Dédi a "nagyasszony"-kalapot... akkor már kibékültetek, pedig mennyit kínzott õ is, a Nagyi is: ne menj a Béluhoz! Ne szülj gyereket! Végezd el az Egyetemet, jó orvos lesz belõled! ... De te nem! Te szembe a világgal! Gyereket akartál... Lettem...
Nééézd! A halványkék báli selyem kiskosztüm gombja! Amiben megnyerted a dalverseny közönségdíját! Milyen gyönyörûen énekeltél, Anyu! Szép szép szép alt, nem nyivogós szoprán! Milyen sok szép dalt tanítottál nekem... a Kisvarnyúdnak...
Ebbe ... ebbe a saját kézi horgolású, vörösaranyos kosztümödbe, ebben voltunk az Operában. Köhögõrohamot kaptál a Traviátán... akkor már baj volt... a sok meló, az ideg, hogy nem ettél... Minden operát Te tanítottál nekem, szeretni a szépet.
Hmm... ezek a bordós piros gombok! A gyönyörû, fekete, hatalmastulipános, lebbenõs szép ruhádról, amiben ... még Béluddal ... Prágában voltatok... A nagy-nagy mûvész szerelem: szerelem a költészetbe, a festészetbe, a szépségbe, az életbe! ... Apába... Verseztetek egymásnak, állandóan. Eleinte. Mennyi verset mutattál meg, Anya! Úgy értetted mindet! Micsoda lendület, erõ, vidámság, vagányság volt benned! Ejtõernyõztél, zsákoltál a malomba, férfimunka, de álltad a sarat, lovagoltál, mûvészeti kört vezettél, orvosegyetemista voltál ... aztán gyereked született, mert akartad ... És felnevelted. Egyedül.

Anyu! Nem lehet elmondani... Mindent neked köszönhetek, amim van! Te tanítottál, hogy kell élni, hogy kell küzdeni, hogy kell gondolkodni, hogy kell szeretni! Minden szép és jó tudása tõled indult ... és az a csodálatos, óvó, feltétlen szeretet, amivel istápoltad a „KisLükémet” ...

Odafönn vagy már, régen.

Ott koccintgatsz Szent Péterrel, incselkedsz az angyalokkal, és Isten téged kér meg, ha igazán szép, szép alkonyati dalt akar hallani...

Nem lehet szavakkal kifejezni, mennyire hálás vagyok! Anyu! Te vagy a legcsodálatosabb, legédesebb anya. Édesanya!

Holnap lesz anyák napja, hálás szeretettel gondolok Rád. Holnap is és minden nap is. És szeretném, ha tudnád, odaát, hogy nem volt hiába! Nem volt hiába, hogy föladtad az álmaid, az egyetemet, gyereket vállaltál, küzdöttél, egyedül, nem, nem volt hiába! Nem, tudom, nem lehet meghálálni! Csak ... azzal próbálom, hogy tudd, odaát: megköszönöm Neked az életet, a nevelést, a tanítást, a jó szót, a szeretetet és ... szeretnék úgy élni, hogy Te büszke lehess, hogy ha itt lennél, büszke lehetnél rám.

Mert én ... mert én nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy minden idõk legnagyszerûbb, legcsodálatosabb asszonya volt az én Édesanyám!