Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A [Rec] 2 - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A [Rec] 2
2010-04-01 22:22:11
![Boncasztalon A [Rec] 2](../teltlanyokchat/keptar/agos786234270.jpg)
A Járvány a sötétben rejtõzik, a gonosz mindig a szép nõben. A film összes csavarja pedig lelõve. Mégsem tekintem spoilernak, sem az izgalom faktor bokán rúgásának lökött kotogásom, hanem a horrorfilmekre jellemzõ általános megállapításnak. De folytassuk az okvetetlenkedést: a kommandósok benyomulnak a bérházba. Sötét az van, oltári módon. Meg pofázás. Valahogy senkinek sem jut eszébe befogni a száját. Aztán az egyik likban találnak egy mûködõ szalagos magnót. A másik szobában bömböl a lemezjátszó. Tíz perccel késõbb egy faszányosan üzemelõ hûtõ. A kutykuruttyos életbe! Senkinek nem jut eszébe fölkapcsolni a villanyt? Máris hallom az elektromos birizgátorok válaszát: hapsikám! A világítás és a dugaljak külön áramkörökön vannak! Hoppá! A villanyszerelõ ismeretlen fogalom? Nah, mindegy, a zombihorror folytatása Spanyolhonból megérkezett, ördögûzõs elõadásban. Horror-rajongók bizonyára örvendeznek, a kamerás felvételekre allergiások inkább meneküljenek.
A hiba bizonyára bennem lakozik, amikor fanyalogva leírom, valahogy nem fogott meg a film. Elmaradt a rácsodálkozás, nincs friss vér a pakliban, hiába a vörös tócsák mindenütt. Mondhatom kifejezetten unalmasnak is, fárasztónak, vagy még lényegre törõbben, egy rakás… De mégse emlegessük a bûzölgõ mellékterméket népszerû nevén, hátha tüsszög a szép míves beszéd ura, becsületes nevén a cenzúra. Ha-ha! Inkább merüljünk el a részletekben! Mert hát akad elõzmény rendesen.
A bajság akkor kezdõdött, amikor a tûzoltókkal együtt beette a fene a tévéstábot abba a házba. Az Amerikaiak gyorsan rákontráztak, megcsinálták a maguk verzióját, a Karantént. Most meg a második epizód. Ebbõl mingyá leszûrhetnénk a következtetést. Ezek a spanyol csávók tudhatnak valamit. Minimalista költségvetés, szûk és sötétséggel alaposan fölvilágosított helyiségek. Klausztrofóbia vastagon, elvileg fokozván a pánikhangulatot, megspékelve egy kis vallási vonallal. Az elején ördögûzéssel hozakodtam elõ. És valóban! A sztoriban nyüzsög egy pap, nekem baromira ellenszenves, nem tehetek róla. De élet-halál ura, csak az engedélyével hagyhatja el bárki is az épületet. Mert elvileg Karantén van, ilyesmi. Jól járhattak a fóliagyártók is, szépen bebugyolálták a többemeletes házikót. A szentatya egyébként vérmintára gerjed, és szépen diskurálgat az ördöggel. A kis feszület lovag. Néha meg egészen evilági módon anyázik.
Ez így még rendben is volna. Csak a félelem nem akar sehol sem elõjönni. A szereplõk idegesen óbégatnak, egy másodpercre sem dugul el az ugatójuk. Leszaladnak a lépcsõn, majd fel. Egyik szobából ki, a másikba be. Fény ugye nuku, marad a zseblámpa. A rohanó, feszült hatás fokozása érdekében szinte kizárólag kamerás felvételeket kapunk. Mert operatõr itt kérem minden rémült ábrázattal szaladgáló pára. A különleges egység tagjai, a beosonó ifjúság, még a váratlanul elõugró zombiknak is adhatnánk párat.
A film elõnyeként viszont elmondható, nem vacakolnak különösebben az elõzményekkel. In medias res! Gyorsan a lovak közé csapnak. Így az a szegény nézõ, kinek kimaradt élete mûveltségébõl az elsõ rész, percekig kapkodja a fejét, mi is van itt? Persze, nem is szükséges fejbõl tolni a dolgokat, hisz önállóan is bõven altatóra sikeredett a folytatás. A kamerázgatást fogjuk fel a sejtelem fokozása érdekében tett gyámoltalan kísérletnek. Bár nézhetjük erényként is. A fenéket nézzük! Hiszen hamarosan hátránnyá válik. Engem határozottan idegesített a kép minduntalan ficánkolása. Néha elhomályosodik, végig rángatózik, idõnként életlen. Jó, veszem az adást. Lóti-futi közben nem érnek rá szegények vacakolni a képminõséggel, én sem azt tenném. Hanem eldobnám a kamerát a francba. Vagy tudok jobbat. Jól fejbeb*sznám vele az elsõ elém szédelgõ zombit. Aztán spuri, amerre látok.
Hát igen. Ez én vagyok. A billentyû Hõs filmfirkász, akinek az okoskodás lételeme. A filmes fikciókban ellenben marcona hõsök teszik próbára az idegeimet. Tojnak az összes veszélyre. Ha kell, velõtrázóan sipákolnak, véresen maszatos képpel bambulnak zombivá. Vagy zombulnak bambivá? De azt mindig elfelejtik a derék filmkészítõk, hogy már túl vagyunk hasonló szösszenetek tucatján. Igazából mondva, valahogy nem dobok hátast a sötét jelenetekkel megtûzdelt, rémségesnek szánt vackoktól. A REC sem hozta rám a totális boldogságot, pedig a második részhez képest okleveles borzongás.
Összegzés: Súlytalan és arctalan szereplõgárda. Kivétel talán a pap, illetve a riporter spiné. A sztori meglehetõsen vékonyka, alapból séta-fika, nem használja ki a bezártságból adódó lehetõségeket. Az egész film egy hatalmas hunyorgás, alaposan próbára teszi a szemünket. A vallási vonal tök fölösleges, elég lenne a zombis durvulás. Nem is húzom tovább senkinek az idejét. Négy pontnál nem érdemel többet. Az én szerény várakozásaimat is messze alulmúlta.
4/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=qGCzbvfFO4Q
2010-04-01 22:22:11
A Járvány a sötétben rejtõzik, a gonosz mindig a szép nõben. A film összes csavarja pedig lelõve. Mégsem tekintem spoilernak, sem az izgalom faktor bokán rúgásának lökött kotogásom, hanem a horrorfilmekre jellemzõ általános megállapításnak. De folytassuk az okvetetlenkedést: a kommandósok benyomulnak a bérházba. Sötét az van, oltári módon. Meg pofázás. Valahogy senkinek sem jut eszébe befogni a száját. Aztán az egyik likban találnak egy mûködõ szalagos magnót. A másik szobában bömböl a lemezjátszó. Tíz perccel késõbb egy faszányosan üzemelõ hûtõ. A kutykuruttyos életbe! Senkinek nem jut eszébe fölkapcsolni a villanyt? Máris hallom az elektromos birizgátorok válaszát: hapsikám! A világítás és a dugaljak külön áramkörökön vannak! Hoppá! A villanyszerelõ ismeretlen fogalom? Nah, mindegy, a zombihorror folytatása Spanyolhonból megérkezett, ördögûzõs elõadásban. Horror-rajongók bizonyára örvendeznek, a kamerás felvételekre allergiások inkább meneküljenek.
A hiba bizonyára bennem lakozik, amikor fanyalogva leírom, valahogy nem fogott meg a film. Elmaradt a rácsodálkozás, nincs friss vér a pakliban, hiába a vörös tócsák mindenütt. Mondhatom kifejezetten unalmasnak is, fárasztónak, vagy még lényegre törõbben, egy rakás… De mégse emlegessük a bûzölgõ mellékterméket népszerû nevén, hátha tüsszög a szép míves beszéd ura, becsületes nevén a cenzúra. Ha-ha! Inkább merüljünk el a részletekben! Mert hát akad elõzmény rendesen.
A bajság akkor kezdõdött, amikor a tûzoltókkal együtt beette a fene a tévéstábot abba a házba. Az Amerikaiak gyorsan rákontráztak, megcsinálták a maguk verzióját, a Karantént. Most meg a második epizód. Ebbõl mingyá leszûrhetnénk a következtetést. Ezek a spanyol csávók tudhatnak valamit. Minimalista költségvetés, szûk és sötétséggel alaposan fölvilágosított helyiségek. Klausztrofóbia vastagon, elvileg fokozván a pánikhangulatot, megspékelve egy kis vallási vonallal. Az elején ördögûzéssel hozakodtam elõ. És valóban! A sztoriban nyüzsög egy pap, nekem baromira ellenszenves, nem tehetek róla. De élet-halál ura, csak az engedélyével hagyhatja el bárki is az épületet. Mert elvileg Karantén van, ilyesmi. Jól járhattak a fóliagyártók is, szépen bebugyolálták a többemeletes házikót. A szentatya egyébként vérmintára gerjed, és szépen diskurálgat az ördöggel. A kis feszület lovag. Néha meg egészen evilági módon anyázik.
Ez így még rendben is volna. Csak a félelem nem akar sehol sem elõjönni. A szereplõk idegesen óbégatnak, egy másodpercre sem dugul el az ugatójuk. Leszaladnak a lépcsõn, majd fel. Egyik szobából ki, a másikba be. Fény ugye nuku, marad a zseblámpa. A rohanó, feszült hatás fokozása érdekében szinte kizárólag kamerás felvételeket kapunk. Mert operatõr itt kérem minden rémült ábrázattal szaladgáló pára. A különleges egység tagjai, a beosonó ifjúság, még a váratlanul elõugró zombiknak is adhatnánk párat.
A film elõnyeként viszont elmondható, nem vacakolnak különösebben az elõzményekkel. In medias res! Gyorsan a lovak közé csapnak. Így az a szegény nézõ, kinek kimaradt élete mûveltségébõl az elsõ rész, percekig kapkodja a fejét, mi is van itt? Persze, nem is szükséges fejbõl tolni a dolgokat, hisz önállóan is bõven altatóra sikeredett a folytatás. A kamerázgatást fogjuk fel a sejtelem fokozása érdekében tett gyámoltalan kísérletnek. Bár nézhetjük erényként is. A fenéket nézzük! Hiszen hamarosan hátránnyá válik. Engem határozottan idegesített a kép minduntalan ficánkolása. Néha elhomályosodik, végig rángatózik, idõnként életlen. Jó, veszem az adást. Lóti-futi közben nem érnek rá szegények vacakolni a képminõséggel, én sem azt tenném. Hanem eldobnám a kamerát a francba. Vagy tudok jobbat. Jól fejbeb*sznám vele az elsõ elém szédelgõ zombit. Aztán spuri, amerre látok.
Hát igen. Ez én vagyok. A billentyû Hõs filmfirkász, akinek az okoskodás lételeme. A filmes fikciókban ellenben marcona hõsök teszik próbára az idegeimet. Tojnak az összes veszélyre. Ha kell, velõtrázóan sipákolnak, véresen maszatos képpel bambulnak zombivá. Vagy zombulnak bambivá? De azt mindig elfelejtik a derék filmkészítõk, hogy már túl vagyunk hasonló szösszenetek tucatján. Igazából mondva, valahogy nem dobok hátast a sötét jelenetekkel megtûzdelt, rémségesnek szánt vackoktól. A REC sem hozta rám a totális boldogságot, pedig a második részhez képest okleveles borzongás.
Összegzés: Súlytalan és arctalan szereplõgárda. Kivétel talán a pap, illetve a riporter spiné. A sztori meglehetõsen vékonyka, alapból séta-fika, nem használja ki a bezártságból adódó lehetõségeket. Az egész film egy hatalmas hunyorgás, alaposan próbára teszi a szemünket. A vallási vonal tök fölösleges, elég lenne a zombis durvulás. Nem is húzom tovább senkinek az idejét. Négy pontnál nem érdemel többet. Az én szerény várakozásaimat is messze alulmúlta.
4/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=qGCzbvfFO4Q
