Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon Alice Csodaországban (Alice In Wonder - Agos Bejegyzése
Boncasztalon Alice Csodaországban (Alice In Wonder
2010-03-21 19:24:26
Azon agyaltam mindvégig, hogy valami nagyon figyelemre ösztönzõ szöveggel kéne indítanom a kritikát. Olyannal, amivel manapság szokás megvezetni a Netre tévedõ jámbor barangolót. Ez brutális! Vérengzett a sztár! Aztán rákattintva a hírre, kiderül, valaki általam soha nem látott és ismert takonypóc hazánk leánya/fia leruccant Világvége falvára, ahol segédkezett a véreshurka készítésében. Na, hasonlóra gondoltam, kezdeti csattanóként. Az olvasó meghülyítve, becsapva, bepalizva, meg minden. Én anyázni szoktam a cikkírókat, elküldeni õket melegebb éghajlatra, de legyen ez az egyéni szocproblémám. Azért egy próbát dobjunk be: Tim Burton filmje zseniális! Mérföldkõ a mozizás történetében. Csupa-csupa izgalom, nonstop feszültség és nyista üresjárat. Johnny Depp és színésztársai fantasztikus alakítása! Kövesd a fehér nyulat üregébe! Egy baj van csupán az elõbbiekkel: kamuztam.
Ugye, Tim Burtonról már régóta tudjuk, hogy az a fajta rendezõ, aki képes még a leguncsibb sztoriból is kihozni a maximumot. A látványért soha nem ment a szomszédba, van egyfajta vizuális meglátása a csávónak, s ami a legfontosabb, az agyában kipattant szikrát kisujjból kirázza a mozivászonra. Akármi is kerül ki keze alól, mese, horror, kaland és sci-fi, vagy regélhet életünk haláról, mindig megtölti tartalommal. És persze van lehetõségünk parázni is. Na, nem mindig, de amikor megköveteli filmje a körömrágási faktort, akkor mancsunk a szánkban lesz, erre mérget vehetünk. Óvhatjuk is a felkészületlen ifjúságot a „timburtoni” durvulástól.
Az Alice Csodaországban sajna más tészta. A rendezõnek mintha nem adatott volna meg az alkotói szabadság öröme. Fogták a kezét, belepofáztak munkájába, vagy mittudom én. A fõ pénzeszsák mégis csak a Disney lenne, nem caplathatunk nyakig a vérben. Persze, szörnyek, nem, másképp fogalmazom: édi kis teremtmények bõven masíroznak a játékidõ alig száz percében. A dagi ikerpár, Tutyika és Mutyika, Vigyori úr, az Õrült Kalapos és még sorolhatnám. Némelyik páránál munkaköri elõírás az ezerfogas vicsor, meg van valami sárkányféleség is, szegény eléggé kisinasnak tûnik más filmek tûzokádó lényeihez. Lightos tehát minden, bizonyára a korhatári besorolás lebeghetett a készítõk szeme elõtt.
A látványról csak legekben lehet rebegve mekegni. Csúcs, kifolyik az ember szeme a gyönyörtõl. Azonban… A térhatású mócsingot ezúttal hanyagoltam, talán ezért is, de van bennem pici hiányérzet. Túl steril, mesterkélt, vagy gonoszkodva, számítógépszagú lett az egész bagázs. Nem életszerû, nincs benne vibrálás, inkább az „ilyetistudunkmifaszikáim” készítõi dicsekedés érzõdik. A vizuális parádé orgazmus a szemnek, de a sztori rovására megy. Igen, a történet. Tulajdonképpen nincs is. Nem is igazán szól semmirõl. Annyi lejött, hogy a két királynõ rühelli egymást. Alice lesz a varázsvilág megváltója, a rossz bûnhõdik, a többi számomra kaotikus. Nem jó szó. Érdektelen. Van elvétve humor, de ne kerülgessük, vastagon találkozhatunk üresjáratokkal is.
Itt az idõ, kellene picit hozsannázni a szereplõkrõl. Nem? Johnny Depp rutinból baromkodik. Volt már jobb is, meg lesz is. Az azonban felettébb érdekes, hogy a színész utóbbi blockbustereiben szinte mindig félkattantakat alakít. Helena Bonham Carter (Vörös Királynõ) viszont tényleg alkot. Talán a legtöbbet õ tesz hozzá a filmhez. Gesztusaival, hisztijével, szivecskésen csókos csõrével. Ja. Akkora feje van, hogy dokumentum sorozat készülhetne megkerülésérõl. Anne Hathaway (Fehér Királynõ) ellenben totális ellenszenvet váltott ki belõlem. Az idióta körmeitõl és pózaitól egyenest falra másztam, meg különben is az egész spiné egy Chiccolina Kiszel Tünde közös többszörösre emlékeztetett. Brrr!!! Még a gondolata is borzasztó! Mia Wasikowska, mint Alice elmegy, de alapvetõen nem hozott izgalomba. A többiek csak hangjukat adják, kik is õk?
Összegzés: Nem, nem és nem! Azt nem mondom, hogy rossz film. De nem is kimagasló. Tudom, Burton falak közé Volt szorítva. Híres mese újabb feldolgozása, egy rahedli pénz, amibõl kõkemény látványt kellett kihozni. Ügyesen araszolgatni, megtalálni hol a határa a rémségek és a mesefigurák közötti átmenetnek. Néha mocorgott bennem a gondolat, föláldozta magát a közönségízlés oltárán. A képi hatás a rendezõre vall, nem lehet kérdés, de a visszafogottsága gyanús. Megnéztem, a felénél majd otthagytam, s egyáltalán nem bánom a film viszonylagos rövidségét, nem is tett rám különösebb benyomást. Ezért hatosnál többet eccerûen nem tudok rá jó érzéssel adni. Még majd az is sok. Sokk?
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=LjMkNrX60mA
2010-03-21 19:24:26
Azon agyaltam mindvégig, hogy valami nagyon figyelemre ösztönzõ szöveggel kéne indítanom a kritikát. Olyannal, amivel manapság szokás megvezetni a Netre tévedõ jámbor barangolót. Ez brutális! Vérengzett a sztár! Aztán rákattintva a hírre, kiderül, valaki általam soha nem látott és ismert takonypóc hazánk leánya/fia leruccant Világvége falvára, ahol segédkezett a véreshurka készítésében. Na, hasonlóra gondoltam, kezdeti csattanóként. Az olvasó meghülyítve, becsapva, bepalizva, meg minden. Én anyázni szoktam a cikkírókat, elküldeni õket melegebb éghajlatra, de legyen ez az egyéni szocproblémám. Azért egy próbát dobjunk be: Tim Burton filmje zseniális! Mérföldkõ a mozizás történetében. Csupa-csupa izgalom, nonstop feszültség és nyista üresjárat. Johnny Depp és színésztársai fantasztikus alakítása! Kövesd a fehér nyulat üregébe! Egy baj van csupán az elõbbiekkel: kamuztam.
Ugye, Tim Burtonról már régóta tudjuk, hogy az a fajta rendezõ, aki képes még a leguncsibb sztoriból is kihozni a maximumot. A látványért soha nem ment a szomszédba, van egyfajta vizuális meglátása a csávónak, s ami a legfontosabb, az agyában kipattant szikrát kisujjból kirázza a mozivászonra. Akármi is kerül ki keze alól, mese, horror, kaland és sci-fi, vagy regélhet életünk haláról, mindig megtölti tartalommal. És persze van lehetõségünk parázni is. Na, nem mindig, de amikor megköveteli filmje a körömrágási faktort, akkor mancsunk a szánkban lesz, erre mérget vehetünk. Óvhatjuk is a felkészületlen ifjúságot a „timburtoni” durvulástól.
Az Alice Csodaországban sajna más tészta. A rendezõnek mintha nem adatott volna meg az alkotói szabadság öröme. Fogták a kezét, belepofáztak munkájába, vagy mittudom én. A fõ pénzeszsák mégis csak a Disney lenne, nem caplathatunk nyakig a vérben. Persze, szörnyek, nem, másképp fogalmazom: édi kis teremtmények bõven masíroznak a játékidõ alig száz percében. A dagi ikerpár, Tutyika és Mutyika, Vigyori úr, az Õrült Kalapos és még sorolhatnám. Némelyik páránál munkaköri elõírás az ezerfogas vicsor, meg van valami sárkányféleség is, szegény eléggé kisinasnak tûnik más filmek tûzokádó lényeihez. Lightos tehát minden, bizonyára a korhatári besorolás lebeghetett a készítõk szeme elõtt.
A látványról csak legekben lehet rebegve mekegni. Csúcs, kifolyik az ember szeme a gyönyörtõl. Azonban… A térhatású mócsingot ezúttal hanyagoltam, talán ezért is, de van bennem pici hiányérzet. Túl steril, mesterkélt, vagy gonoszkodva, számítógépszagú lett az egész bagázs. Nem életszerû, nincs benne vibrálás, inkább az „ilyetistudunkmifaszikáim” készítõi dicsekedés érzõdik. A vizuális parádé orgazmus a szemnek, de a sztori rovására megy. Igen, a történet. Tulajdonképpen nincs is. Nem is igazán szól semmirõl. Annyi lejött, hogy a két királynõ rühelli egymást. Alice lesz a varázsvilág megváltója, a rossz bûnhõdik, a többi számomra kaotikus. Nem jó szó. Érdektelen. Van elvétve humor, de ne kerülgessük, vastagon találkozhatunk üresjáratokkal is.
Itt az idõ, kellene picit hozsannázni a szereplõkrõl. Nem? Johnny Depp rutinból baromkodik. Volt már jobb is, meg lesz is. Az azonban felettébb érdekes, hogy a színész utóbbi blockbustereiben szinte mindig félkattantakat alakít. Helena Bonham Carter (Vörös Királynõ) viszont tényleg alkot. Talán a legtöbbet õ tesz hozzá a filmhez. Gesztusaival, hisztijével, szivecskésen csókos csõrével. Ja. Akkora feje van, hogy dokumentum sorozat készülhetne megkerülésérõl. Anne Hathaway (Fehér Királynõ) ellenben totális ellenszenvet váltott ki belõlem. Az idióta körmeitõl és pózaitól egyenest falra másztam, meg különben is az egész spiné egy Chiccolina Kiszel Tünde közös többszörösre emlékeztetett. Brrr!!! Még a gondolata is borzasztó! Mia Wasikowska, mint Alice elmegy, de alapvetõen nem hozott izgalomba. A többiek csak hangjukat adják, kik is õk?
Összegzés: Nem, nem és nem! Azt nem mondom, hogy rossz film. De nem is kimagasló. Tudom, Burton falak közé Volt szorítva. Híres mese újabb feldolgozása, egy rahedli pénz, amibõl kõkemény látványt kellett kihozni. Ügyesen araszolgatni, megtalálni hol a határa a rémségek és a mesefigurák közötti átmenetnek. Néha mocorgott bennem a gondolat, föláldozta magát a közönségízlés oltárán. A képi hatás a rendezõre vall, nem lehet kérdés, de a visszafogottsága gyanús. Megnéztem, a felénél majd otthagytam, s egyáltalán nem bánom a film viszonylagos rövidségét, nem is tett rám különösebb benyomást. Ezért hatosnál többet eccerûen nem tudok rá jó érzéssel adni. Még majd az is sok. Sokk?
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=LjMkNrX60mA
