Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Légió (Legion) - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Légió (Legion)
2010-02-03 21:41:43
Ez mi a fészkes fene volt?… Amikor Isten utoljára berágott ránk, özönvizet zúdított a nyakunkba. Most a helyzet hasonló, csak a módszerei változtak. Angyalok hada száll alá az égbõl, beteljesítvén az Úr akaratát, lapátra tenni az emberi fajt. A Földön elhatalmasodik a sötétség. Rettegés és páni félelem az arcokon. De még a kilátástalan percekben is pislákol a remény. Velünk a bajban Mihály arkangyal, s az egész cirkusz kihegyezve egy poros sivatag koszos csehójában bamba pillantásokkal villantó pincérnõre, kinek méhében ott a gyermek, túlélésünk záloga. Vészterhes idõk, sejthetjük rutinosan. Dennis Quaid meg lógó orral püföli tévéjét…
Drámaira sikeredett bevezetõ lett e néhány mondat, nem vitás. De van egy apró bökkenõ: a Légió minden magasztos maszlag és felcsigázó tartalomismertetõ, hatásvadász trailerek után lecsupaszítva nem lett más, csak egy középszerûnek is alig mondható fantasy/horror. Röviden fogalmazva, elqúrták. Még kurtábban: qúrvára. Elõzetes félelmeim voltak bõven, sajna alaposan beigazolódtak. Nudli történet, csapnivaló színészek, és mérsékelt látvány. Néha olyan mafla gondolatok jártak az agyamban, mintha összegyúrták volna a Terminátor mozikat valami harmadosztályú zombis mamlaszsággal. A Gábriel - A pokol angyala is vastagon kopácsolt buksimban. Ebbõl légy okos Domonkos, gondolhatta Scott Stewart rendezõ, amikor elõállt az ötvözött farbával. Filmje után szinte ösztönbõl ugrik a kérdés. Vajon mi lehet rosszabb? A Légió megnézése, vagy e misztikus katyvaszra helyezett világvége? Javaslom, pusztuljunk el ízibe! Legfeljebb a Teremtõ kap némi megrendelést. Újra alkot bennünket képére, vagy ha képtelen számára még a gondolata is, adjon erõt. Hitet és kitartást. Meg egy kis sört. Mert aki végigkínlódja a nem egészen másfél órát, miképp is születik baljós világunkra a csöppség, addig rendesen szüksége lesz az imént felsoroltakra.
Igen, kevés. Az egészben a legszörnyûbb, hogy pont abból szenved hiányt, amit a legjobban várnánk. Fantasy? Hol van? Akciók? Kimerülnek a félóránkénti pufogtatásban. Félelem keltés? Ugyan már… Ne röhögtessenek! Közben olyan agyzsibbasztó, a történethez kicseszettül nem illõ pofázások mennek, hogy az embernek lehidal az érdeklõdése. Körülbelül ötször rugdaltam föl magam álom közeli állapotomból. Persze, kell az összekötõ lotyogás, különben kivégeznék ezt az egész baromságot se perc alatt. A mennyezeten bóklászó öreganyó, a villámgyors metamorfózison átesõ fagyiskoma valahogy marhára nem passzolnak a sztorihoz. Angyalokat várnák. Szárnyasokat, rohadt sokat. Kapunk helyette egy lagymatag Paul Bettanyt. Kissé szárnyaszegett baromfi. Lestem is nagyokat. Tõle megszoktam az igényes és szórakoztató alakításokat. Most meg mászkál két szatyor fegyverrel és roppant gondterhelten pislog maga elé. Egyébként a távolba nézés össznépi programként szépen muzsikál. Bámult itt mindenki. A messzeségbe, a sötétségbe, a vakvilágba. A francba. A csúcs Dennis Quaid. Kritikán alulit nyújt, szokásához híven. Megvénült a csávó, na. Errõl szegény nem tehet, de a színészetet nem kéne méretes orra mögé elrejteni. Akkora ormánya lett, vastagon elmehetne elefántnak. Másrészt csapnivaló, nem is értem, hogy a búbánatba kerülhetett blockbusterekbe?
A történetrõl nem is igazán tudok okosat. Összegyûlnek szereplõink a sivatagi vendéglõben. Dumálgatnak az élet roppant fontos dolgairól. Mihály löki az igét. Néha háborús zónához hasonlít a kricsmi környéke. Megszállt lelkek kerülnek a környékre, sötét is van, lõnek is, meg világvégés a filing. Az Apokalipszis pedig angyalszárnyakon érkezik Gabriel képében. Hát… Erre mondják, lanyha kezdés után erõsen visszaesik.
Összegzés: Filmes tekintetben megkaptam az év elsõ pofonját. Türelmetlenül vártam. Valami izgisre, egyedire számítottam. Az természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy pöccre odab*sznak, mondjuk az Avatarnak, de hogy megpiszkája kék fenekét, abban reménykedtem. Ehelyett egy se füle, se farka, alapjaiban elhibázott, és feszültséget csak rövidke másodpercekre gerjeszteni képes, giccses agymenést kaptam. Ásítás a négyzeten, unalom faktor a köbön. Az Ördög a részletekben lakozik, Isten a mennyben, a Légió a felejtés homályában. Részemrõl ámen.
4/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=tGE_zSdCzDU
2010-02-03 21:41:43
Ez mi a fészkes fene volt?… Amikor Isten utoljára berágott ránk, özönvizet zúdított a nyakunkba. Most a helyzet hasonló, csak a módszerei változtak. Angyalok hada száll alá az égbõl, beteljesítvén az Úr akaratát, lapátra tenni az emberi fajt. A Földön elhatalmasodik a sötétség. Rettegés és páni félelem az arcokon. De még a kilátástalan percekben is pislákol a remény. Velünk a bajban Mihály arkangyal, s az egész cirkusz kihegyezve egy poros sivatag koszos csehójában bamba pillantásokkal villantó pincérnõre, kinek méhében ott a gyermek, túlélésünk záloga. Vészterhes idõk, sejthetjük rutinosan. Dennis Quaid meg lógó orral püföli tévéjét…
Drámaira sikeredett bevezetõ lett e néhány mondat, nem vitás. De van egy apró bökkenõ: a Légió minden magasztos maszlag és felcsigázó tartalomismertetõ, hatásvadász trailerek után lecsupaszítva nem lett más, csak egy középszerûnek is alig mondható fantasy/horror. Röviden fogalmazva, elqúrták. Még kurtábban: qúrvára. Elõzetes félelmeim voltak bõven, sajna alaposan beigazolódtak. Nudli történet, csapnivaló színészek, és mérsékelt látvány. Néha olyan mafla gondolatok jártak az agyamban, mintha összegyúrták volna a Terminátor mozikat valami harmadosztályú zombis mamlaszsággal. A Gábriel - A pokol angyala is vastagon kopácsolt buksimban. Ebbõl légy okos Domonkos, gondolhatta Scott Stewart rendezõ, amikor elõállt az ötvözött farbával. Filmje után szinte ösztönbõl ugrik a kérdés. Vajon mi lehet rosszabb? A Légió megnézése, vagy e misztikus katyvaszra helyezett világvége? Javaslom, pusztuljunk el ízibe! Legfeljebb a Teremtõ kap némi megrendelést. Újra alkot bennünket képére, vagy ha képtelen számára még a gondolata is, adjon erõt. Hitet és kitartást. Meg egy kis sört. Mert aki végigkínlódja a nem egészen másfél órát, miképp is születik baljós világunkra a csöppség, addig rendesen szüksége lesz az imént felsoroltakra.
Igen, kevés. Az egészben a legszörnyûbb, hogy pont abból szenved hiányt, amit a legjobban várnánk. Fantasy? Hol van? Akciók? Kimerülnek a félóránkénti pufogtatásban. Félelem keltés? Ugyan már… Ne röhögtessenek! Közben olyan agyzsibbasztó, a történethez kicseszettül nem illõ pofázások mennek, hogy az embernek lehidal az érdeklõdése. Körülbelül ötször rugdaltam föl magam álom közeli állapotomból. Persze, kell az összekötõ lotyogás, különben kivégeznék ezt az egész baromságot se perc alatt. A mennyezeten bóklászó öreganyó, a villámgyors metamorfózison átesõ fagyiskoma valahogy marhára nem passzolnak a sztorihoz. Angyalokat várnák. Szárnyasokat, rohadt sokat. Kapunk helyette egy lagymatag Paul Bettanyt. Kissé szárnyaszegett baromfi. Lestem is nagyokat. Tõle megszoktam az igényes és szórakoztató alakításokat. Most meg mászkál két szatyor fegyverrel és roppant gondterhelten pislog maga elé. Egyébként a távolba nézés össznépi programként szépen muzsikál. Bámult itt mindenki. A messzeségbe, a sötétségbe, a vakvilágba. A francba. A csúcs Dennis Quaid. Kritikán alulit nyújt, szokásához híven. Megvénült a csávó, na. Errõl szegény nem tehet, de a színészetet nem kéne méretes orra mögé elrejteni. Akkora ormánya lett, vastagon elmehetne elefántnak. Másrészt csapnivaló, nem is értem, hogy a búbánatba kerülhetett blockbusterekbe?
A történetrõl nem is igazán tudok okosat. Összegyûlnek szereplõink a sivatagi vendéglõben. Dumálgatnak az élet roppant fontos dolgairól. Mihály löki az igét. Néha háborús zónához hasonlít a kricsmi környéke. Megszállt lelkek kerülnek a környékre, sötét is van, lõnek is, meg világvégés a filing. Az Apokalipszis pedig angyalszárnyakon érkezik Gabriel képében. Hát… Erre mondják, lanyha kezdés után erõsen visszaesik.
Összegzés: Filmes tekintetben megkaptam az év elsõ pofonját. Türelmetlenül vártam. Valami izgisre, egyedire számítottam. Az természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy pöccre odab*sznak, mondjuk az Avatarnak, de hogy megpiszkája kék fenekét, abban reménykedtem. Ehelyett egy se füle, se farka, alapjaiban elhibázott, és feszültséget csak rövidke másodpercekre gerjeszteni képes, giccses agymenést kaptam. Ásítás a négyzeten, unalom faktor a köbön. Az Ördög a részletekben lakozik, Isten a mennyben, a Légió a felejtés homályában. Részemrõl ámen.
4/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=tGE_zSdCzDU
