Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A The Road - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A The Road
2010-01-18 00:04:48
Boncasztalon  A  The Road

Bizony, bizony. Szomorú sorsot szán nekünk a film rendezõje, John Hillcoat. Víziójában rácsodálkozhatunk a posztapokaliptikus világra, annak is inkább a végére. Láttunk már hasonlókat és még fogunk is, nincs ebben semmi meglepõ. Ami a leginkább földhözbaszott, az a lepusztult környezet, az élettelenség. Sivár, hideg és szürke egyenruhába csomagolt halálszagot áraszt a szél. Nincsenek madarak, ismeretlen fogalom a tücsökciripelés. Helyette az elmúlás és a néma csend, amit idõnként a haláltusájukat vívó fák dõlõ sikolya tör meg. Ilyen huncutságot mûvel az atomrobbanás. A legrosszabb rémálmainkban elõforduló állapot ez, amiben túlélésre esély sincs. Emberi tragédiákhoz jönnek a döbbenetes pusztulás képei – mindebbõl egész jó kis mozi kerekedhetne. Kerekedik is, mégis, voltak percek vastagon, amikor majd megdöglöttem a nagy semmitõl.
A hiba nyilvánvalóan bennem van. Amikor kitör egy kis jóképû nukleáris adok-kapok, akciókon fölnevelkedett agyam vajon mire számíthat? Atomvillanás jobbról, lökéshullám balról. A pusztító gombafelhõbõl kinyúlik egy gondosan epillált robotkéz, megmarkolandó a torkom, tököm, vagy egyebem. Skynetéknél így szokás a módi. A világunknak vége, mehetünk sírunkba végre, de mivégre? Hisz nem minden végzet hozza el a véged, Terminátornál is elszáll a hûtõvíz, ha Christian Bale megy a szemébe. Ám hõsünk, ha nem is szívesen röpül, egy biztos, nem marad szívtelen. De szelídebb vizekre evezve… A bombák jöttek-láttak robbantak, csak valahogy félmunkát végeztek. Mert mindig vannak túlélõk. Nyúlbélák és marconák, minimum egy hadosztály fegyverzetével zsebükben. Haramiák és mutánsok, netán zombik, ez nem sokk? Bandákba szervezõdött csõcselék ropja az utat aszfaltszántó szörnyeivel, lõnek minden élõre. Tûsarkú cipellõikben botladozó cici-micák osszák az észt, meg verik porhanyósra a rosszarcúakat. Blablabla…

Nah, de nem bántanám tovább a kasszákat robbantó popcornmoviekat. Ez is járható pálya, nem vitás. A könnyebb, a pénzt hozó, a beszédtéma. Viggo Mortensen más irányba indult. A nehezebbik út felé. Filmje a teljes realitás. A napfény hiánya, sötétség, szürkeség, a halálos kór. Elvétve pár túlélõ. És az éhség, az éhhalál. Vannak kannibálok is, ám azok sem hájpacnik. A kopogó szem következménye a bordákig elfogyott test. Csontig aszott seggétõl, majd kiugrottam az ablakon. De megy elõre rendületlenül. A fiával és délre, az óceánnak. Egyébként baromira nem fogom: vészhelyzetben az összes amcsi fogja magát és célba veszi a tengerpartot. Miért? Valaki kiokosíthatna. Talán a génjeikbe van kódolva?

Gyakorlatilag kétszemélyes drámához van szerencsénk. A fiút dobjuk gyorsan. Színészete nulla, meg különben is elvész a pokrócokban. Mortensen viszi hátán a filmet. A feladat nagy, hiába a szájtáti képsorok, ingerszegény a környezet, így õrá terelõdik a figyelem. Volt villanás is, vagy valami, de csak megemlítik. Vannak rövid képsorok a múltját illetõen, de a fõ témának eszi, nem eszi, a sétafika. Csak mennek és mennek. Bevásárlókocsival, kétkerekes taligával, húzva-vonva. Benéznek minden likba kajáért. Esténként tábortûz, remegõ fagyoskodás a természet lágy ölén, vagy pihi egy romhalmaz autóban. Néha rosszfiúk kerülnek útjukba, elvétve egy-két mászkáló. Az öregember személyében Robert Duvallra ismerek. Hiába sarazták tele a képét, arcvonásait nem leplezheti. Kár a rövidke szerepéért. A csontig hatoló hideg, a gyomorkorgató üresség és a túlélésért vívott harc viszi elõre apát és fiát. Lassú és lomha tempóban. A csiga hátrafelé tolatva köröket verne rájuk. De el kell ismerni, egy halott világhoz a vontatott csöszmörgés illik, meg a fásult narrálás. Mesélni a sztoriról, életunt, fakó hangon. Alvás: film, 1:0.

Melankolikus filmhez nem kell harsonaszó. A zene olyan, mint egy temetésen. Búcsúztatjuk bolygónkat, kell is a szomorú muzsika. Csak az a baj, ólmot varázsol a szempillára. Alvás: film, 2:0.
Összegzés: Mindhiába a Pulitzer-díjas regény, egy kimagaslóan haldokló Mortensen, bárgyúan rossz gyermek, sajnos keveset látható Charlize Theron és a katasztrófa után lenullázott környezet, nem igazán volt rám hatással. Tudom, dráma. Aptya fia kapcsolat. Nem akciódömping lézerágyúkkal, meg mittudomén. Egy kevés spirituszt, földobandó a történéseket vidáman elviseltem volna. Újranézési faktor sajna nulla. Eluntam az agyam. Egy atomháború lehetséges következményinek rémképe viszont az egekben.

6/10
BEMUTATÓ ITT:

http://www.youtube.com/watch?v=hbLgszfXTAY