Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon Arthur: Maltazár Bosszúja (Arthur Et - Agos Bejegyzése
Boncasztalon Arthur: Maltazár Bosszúja (Arthur Et
2009-12-13 00:14:51
Ha a filmeknél érvényesülne a halottról vagy jót, vagy semmit szabálya, akkor most sutty, eldugulnék. Szerencsére neem… Persze nem akarok semmi olyat sugallni, hogy Luc Besson „remekmûve” iránt erõs kétségeim támadtak volna. Á, eszembe se jutott. Az Arthur: Maltazár bosszúja igen is kiváló film. Annak, akinél a Szása, merre a ványadt Mása? címû kortárs orosz lélektani thriller az egyedüli viszonyítási alap. Kijózanodva hát az álomból és a realitás talaján fogalmazva, Besson meséje kategóriájának törpéje. De vajon mit is mondana erre egy mütyür mi a menõ manó? Helyesbítek, Villangó? Nem vagyok én törpe, csak félbevágott óriás!!!
Szó szerint értendõ a dolog, hisz a film rövid kínlódás után váratlan véggel múlik el. Egyértelmû jelek utalnak a folytatás szándékára, erre magamtól is rájöttem. Rrafinált tett volt ez Besson fiam! Mehet a vállon veregetés, az öndicséret. Legfeljebb az örök kukacoskodók fejében vakarózik a szikra: ennek így mi értelme? De durvulhatok is rendezõ úr. Kit nézel hülyének? A filmedre betámolygó felnõttet, vagy csak spontán zizivé akarod formálni azokat a fiatalokat, akik Holdviola hercegnõ hölgyemény fali poszterére kapnak teniszkönyököt?
Nehéz is a botcsinálta kritikus dolga, ha ilyen maszat gyerekfilmre mered kocsányon a tekintete. Mert bõven van körülnézési lehetõség más irányba, s mivel volt elõzmény. Az Arthur és a Villangók a maga módján kedves, tündi-bündi kis móka. Ügyesen keverték az élõszereplõs valóságot az animált csiri-csáréval. Valahogy lelke volt az egésznek. Könnyen tudtam visszaváltozni fiatal kölyökké. Kalandos és bõ humorral megáldott, élvezetes meseként emlékszem vissza rá. Holdviola csábos és belezúgni való spiné, bár a tenyerem nem a képére lett kérges. Hanem a munkától. A melótól, aminek izzadtságos gyötrelmét Besson papa a folytatásban lazán kihagyja. Elvesznek a részletek, hol a bánatban a történet, a felvonultatott karakterek pedig olyan szinten túlspilázottak, ami már kimerítik a gyagya-gügye-hatökör fogalmát. Az idiotizmus trónján dobnak egy hátast a szereplõk, amire még az egyébként egysíkú látvány is rátesz két lapáttal. Bár a nyüzsgõ bogárváros valahogy „ötödikelemes” filing érzetét provokálja, azért elsõrangúnak mégsem mondanám. Pedig van itt minden. Kis dög, nagy rovar, minike és fene tudja. Birodalmi egyszarvú orrszarvú, potrohos, meg izé. Szövegelnek rogyásig. Biztos abban a hitben ringatták magukat kitalálóik, mindez fenemód poénos. Nem pajtások, fenemód fárasztó. De lehet, nekem akadt rossz napom. Meg annak a bruttó huszonhét gyereknek és nyolc felnõttnek, aki ott ásítozott és anyázott a vetítésen, az egyébként négyszáz fõs teremben. Közülük öten már a huszadik perc táján elviharzottak, átszellemült tekintettel és kondenzcsíkot húzva. Néztem is éjjel a tévét tudományos alapossággal, nincs-e valahol szalmonella fertõzés?
Kár szépíteni a dolgot. Vontatott és szinte semmirõl sem szól a film. Arthur köszöni, van, épp egy beavatási ceremóniával küszködik. Nem mindennapi és borzalmas próbatételeknek vetik alá ezek a néger csávók. Mel Gibsonként kékre maszatolják ábrázatát. Legelészik a fûbõl, lebrunyálja egy farkas. Laposkúszásban becserkész egy macit. Közben tömény eszenciával a duma, szóval vadítják a népet. Ám minden kín után hatalmas a nyereség. Már hallja a természet szavát. A fa szívverését. Jajj! Életemben ennyire még nem féltem két szótól. Mert mi van, ha az esz betût eggyel odébb írom? Hû… Az izzadtság levert, pedig most jön a cselszövés. A segítségért ordító rizsszem. Elõkerül a nagyzási hóbortban szenvedõ fõgonosz Maltazár, és szívem csücske, Holdviola hercegnõ. Már kevésbé bizsergetõ, inkább olyan piperkõc nyálas nyuszi. Apuka kedvence. Mire valami történne, vége… Folyt következik, csak kinek?
Összegzés: Jó mesefilmet csinálni akár gyereknek, akár felnõttnek, igazi kihívás. Besson most mellényúlt, alaposan. Üres és nulla sztori, ami totál érdektelenségbe fullad. A rendezõ csacska szamár módjára kettévágta történetét a dupla film, akkor kétszer annyi is a bevétel sumák szándékával. Nem hinném, hogy nyerõ az ötlete, de majd meglátjuk. Részemrõl a Villangók kalandjai ezennel véget értek, a fenét érdekli mennyi Holdtölte múlva jön a folytatás.
3/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=GIxo0cwNfNA
2009-12-13 00:14:51
Ha a filmeknél érvényesülne a halottról vagy jót, vagy semmit szabálya, akkor most sutty, eldugulnék. Szerencsére neem… Persze nem akarok semmi olyat sugallni, hogy Luc Besson „remekmûve” iránt erõs kétségeim támadtak volna. Á, eszembe se jutott. Az Arthur: Maltazár bosszúja igen is kiváló film. Annak, akinél a Szása, merre a ványadt Mása? címû kortárs orosz lélektani thriller az egyedüli viszonyítási alap. Kijózanodva hát az álomból és a realitás talaján fogalmazva, Besson meséje kategóriájának törpéje. De vajon mit is mondana erre egy mütyür mi a menõ manó? Helyesbítek, Villangó? Nem vagyok én törpe, csak félbevágott óriás!!!
Szó szerint értendõ a dolog, hisz a film rövid kínlódás után váratlan véggel múlik el. Egyértelmû jelek utalnak a folytatás szándékára, erre magamtól is rájöttem. Rrafinált tett volt ez Besson fiam! Mehet a vállon veregetés, az öndicséret. Legfeljebb az örök kukacoskodók fejében vakarózik a szikra: ennek így mi értelme? De durvulhatok is rendezõ úr. Kit nézel hülyének? A filmedre betámolygó felnõttet, vagy csak spontán zizivé akarod formálni azokat a fiatalokat, akik Holdviola hercegnõ hölgyemény fali poszterére kapnak teniszkönyököt?
Nehéz is a botcsinálta kritikus dolga, ha ilyen maszat gyerekfilmre mered kocsányon a tekintete. Mert bõven van körülnézési lehetõség más irányba, s mivel volt elõzmény. Az Arthur és a Villangók a maga módján kedves, tündi-bündi kis móka. Ügyesen keverték az élõszereplõs valóságot az animált csiri-csáréval. Valahogy lelke volt az egésznek. Könnyen tudtam visszaváltozni fiatal kölyökké. Kalandos és bõ humorral megáldott, élvezetes meseként emlékszem vissza rá. Holdviola csábos és belezúgni való spiné, bár a tenyerem nem a képére lett kérges. Hanem a munkától. A melótól, aminek izzadtságos gyötrelmét Besson papa a folytatásban lazán kihagyja. Elvesznek a részletek, hol a bánatban a történet, a felvonultatott karakterek pedig olyan szinten túlspilázottak, ami már kimerítik a gyagya-gügye-hatökör fogalmát. Az idiotizmus trónján dobnak egy hátast a szereplõk, amire még az egyébként egysíkú látvány is rátesz két lapáttal. Bár a nyüzsgõ bogárváros valahogy „ötödikelemes” filing érzetét provokálja, azért elsõrangúnak mégsem mondanám. Pedig van itt minden. Kis dög, nagy rovar, minike és fene tudja. Birodalmi egyszarvú orrszarvú, potrohos, meg izé. Szövegelnek rogyásig. Biztos abban a hitben ringatták magukat kitalálóik, mindez fenemód poénos. Nem pajtások, fenemód fárasztó. De lehet, nekem akadt rossz napom. Meg annak a bruttó huszonhét gyereknek és nyolc felnõttnek, aki ott ásítozott és anyázott a vetítésen, az egyébként négyszáz fõs teremben. Közülük öten már a huszadik perc táján elviharzottak, átszellemült tekintettel és kondenzcsíkot húzva. Néztem is éjjel a tévét tudományos alapossággal, nincs-e valahol szalmonella fertõzés?
Kár szépíteni a dolgot. Vontatott és szinte semmirõl sem szól a film. Arthur köszöni, van, épp egy beavatási ceremóniával küszködik. Nem mindennapi és borzalmas próbatételeknek vetik alá ezek a néger csávók. Mel Gibsonként kékre maszatolják ábrázatát. Legelészik a fûbõl, lebrunyálja egy farkas. Laposkúszásban becserkész egy macit. Közben tömény eszenciával a duma, szóval vadítják a népet. Ám minden kín után hatalmas a nyereség. Már hallja a természet szavát. A fa szívverését. Jajj! Életemben ennyire még nem féltem két szótól. Mert mi van, ha az esz betût eggyel odébb írom? Hû… Az izzadtság levert, pedig most jön a cselszövés. A segítségért ordító rizsszem. Elõkerül a nagyzási hóbortban szenvedõ fõgonosz Maltazár, és szívem csücske, Holdviola hercegnõ. Már kevésbé bizsergetõ, inkább olyan piperkõc nyálas nyuszi. Apuka kedvence. Mire valami történne, vége… Folyt következik, csak kinek?
Összegzés: Jó mesefilmet csinálni akár gyereknek, akár felnõttnek, igazi kihívás. Besson most mellényúlt, alaposan. Üres és nulla sztori, ami totál érdektelenségbe fullad. A rendezõ csacska szamár módjára kettévágta történetét a dupla film, akkor kétszer annyi is a bevétel sumák szándékával. Nem hinném, hogy nyerõ az ötlete, de majd meglátjuk. Részemrõl a Villangók kalandjai ezennel véget értek, a fenét érdekli mennyi Holdtölte múlva jön a folytatás.
3/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=GIxo0cwNfNA
