Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A Carriers (Carriers) - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A Carriers (Carriers)
2009-11-30 22:34:48
Boncasztalon  A  Carriers (Carriers)

Nehéz nem észrevenni napjaink járványügyi helyzete és a filmes fikció közötti hasonlóságot. Bár a megmutatott állapot remélhetõleg sohasem következik be, azért legyünk tisztában a helyzettel: a Carriers újabb világvége üzenetet jelent nézõjének. Pandémiában utazó szakembereknek maga lehet a tömény gyönyör – vagy infektológiai szakszerûtlensége miatt a hasfal remegtetõ röhögés, azért a nagyátlag elgondolkodhat a dolgon. Oltsanak, ne oltsanak? Aszpirin és vitaminok? Szájmaszk? Hermetikusan elzárni a fertõzötteket? Ha nem vigyázunk magunkra és embertársainkra, a sorsunk bevégeztetik. Így is, meg úgy is.
Nah, jöjjenek hát a gyanús tünetek: A leheleted fertõz. Nem a szájszagodról pofázok, ezért hiába öblögeted illatos löttyökkel. Testnedvek elõl ugrani! Fõleg a képedbe herákolt vértõl essél pánikba. Arra a vámpírok gerjednek, neked meg jön a végítélet. Akik már elkapták a kórt, ha még élnek is, tekintsd õket halottnak. Ödémás jellegû duzzanatok, véraláfutások, nagyon guszták. Ellenszer, oltás nincs, maradnak a hagyományos védekezési módok. Arcodon legyen mindig maszk, kezeden kesztyû és sûrûn fertõtleníts. Lehetõleg japán-francia koprodukcióban. Sika-mika, dõl a víz, a clorox meg hipp hopp a hipó, és rongyõ. Aztán ágyõ! Amolyan koton életmódot folytatni. Ott a becses farkad véded, itt az életed.
Kecsegtetõ egy állapot ez, nem vitás. Kihalunk rövid idõ alatt. Nincs a Himalája csúcsain mászkáló szökõár, speciálisan õrületbe kergetõ filmes effektek tömege, sem fülrepesztõ hangorkán, gyaníthatóan többszázmilliós költségvetés is távoli álom, maradt a csöndes kipusztulás. Az utcák kihaltak, elvétve pár túlélõ. A nagy üresség láttán kedvem szottyant valami tömegrendezvényre menni. Sehol egy halálsikoly, még az egyébként dermesztõen hitelesre sminkelt betegek is minimális létszámmal a gépezetben. Ennyi udvariaskodás után gyömöszöljük is be a Pastor tesók filmjét mûfaji határokba, csak hogy sejtsük, mi a fennforgás. Nem horror, de csak nem is thriller. Katasztrófát felejtsük, mint ahogy a sci-fi is távoli rokon. Búskomor road movie ez kérem tisztelettel, a fenyegetõ betegség árnyékában. Halálszagot suttog a szél, szinte érezzük a rothadó tetemek bûzét. Félelmetesen hangzik ennyi púder, sõt az is – mégis van nem kevés hiányérzetem.
A készítõk nagyon helyesen elkerülték a látványközpontú halálhörgést, helyette az emberi drámákra próbáltak koncentrálni. Mivé változhat az ember, ha nyamvadék élete veszélybe kerül? A baráti, szerelmes, rokoni kapcsolat képes lehet-e felülírni a túlélés ösztönét? Ilyen helyzetben vajon megengedhetõ-e a gyilkolás? Akad hát konfliktusforrás rendesen, csak épp kihasználatlanul. Kellenének aktorok, hiteles elõadók, kinek rémült képét nézve rögtön futok végrendeletet írni. Mondom, kellenének, de nincsenek. Chris Pine lenne a húzónév. A mindenre teszek nagyívben figurája jól áll neki, csak éppen a halál árnyékának völgyében járva nem emészthetõ. A többiek is szépen megvannak. Fiatalok, üdék és szemrebbenés nélkül fordítanak hátat a segítségre szorulóknak. A sorsukat nem kerülhetik, mert szabványsztorit kapunk a javából. Kiszámítható, csavaroktól és sallangoktól mentes történetet. De a legfontosabb, ami a csõrömet birizgálja, honnan a fenébõl jöhetett a járvány? Mert egyszerûen van, a készítõk apróságokkal nem baszakodtak. Tesznek ugyan röpke utalást egy villanyoszlopon lustálkodó Kínaira, mint bûnbakra, de valahogy kevés. A szereplõk jönnek-mennek, cél a távoli part. Miért oda? Mert szépek az emlékek. Néha kifogy a benzin, máskor fertõtlenítenek. Belopóznak minden házba, ahol mily meglepõ, rájuk vigyorog egy oszladozó hulla. Izgalomként pár gumicsizmába ugrott óvszer, állig felfegyverkezve és gázálarccal, de vajon kik õk? Rejtélyek, kérdések és kétségek bõven vannak, ám a válaszokkal adósak maradnak.
Pozitívumként említhetõ a realitás. Az emberek viselkedésébõl, amikor sz*r az ügy, és a saját bõre a tét, inkább elképzelhetõ az agresszivitás, a letojok mindenkit elve, csak hogy megélhessem a bizonytalan holnapot. Persze, a hogyan és milyen módon, az keményen vitatható, de megette a rosseb, ne filozofáljunk. Mindenesetre az elmúlt évek apokaliptikus nagyhalálai után üdítõ színfoltként egy film, amiben nem másokért magukat föláldozó önjelölt héroszok mosolyognak bele a képembe, hanem sunyi kis szemétládák viszik el a balhét.
Összegzés: A kiúttalanság és a reménytelenség filmje a Carriers. Nincs rózsaszín ködben úszó Naplemente. A befejezés is olyan, amilyen. Épp ezért az érzéseim vegyesek. Üthetne nagyobbat és az utolsókat rugó emberiség is már rutinmunkának számít. De egy biztos, járvány van. Közös felelõsségünk pedig az, hogy lesz-e világvége.

6/10
BEMUTATÓ ITT:

http://www.youtube.com/watch?v=7aiKLALlXG4