Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Közellenségek (Public Enemies) - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Közellenségek (Public Enemies)
2009-07-25 21:43:36
Bye bye Blackbird!
Az a gyanúm, hogy John Dillinger és Melvin Purvis küzdelmét, hogy közérthetõbb legyek: Johnny Depp vs. Christian Bale egymásra ugrasztását megfelelõ alázattal kell kezelni. Ellenkezõ esetben úgy járhat az ecceri ember, mint én. Sûrû és alattomos pillantások az órám felé. Meg kétségbeesett kísérletek a mozi kijáratának becserkészésére. Aztán gyõzött a légkondi. Kinn a meleg, idebenn a hûvös, legfeljebb néha géppisztolydörgés ébresztgeti azt a kb. húsz embert, akiket halványan érdekel egy lightos gengszter-zsaru kergetõzés. Talán az elõbb megszólított színész óriások, vagy Michael Mann rendezõ eddigi munkássága srófolta bennem magasra az elvárásokat, talán a Harry Potter film okozta pofára esés után hittem, hogy kétszer nem léphetek ugyanabba a sz*rba. Az okos ember a más kárán röhögi szanaszét magát, a hülye saját botorságán, de a legkergébb még a máséból sem okul. Így jártunk tehát 2009. július 24-én este kilences indulással, a Közellenségek vetítése során, húszan. Nem, csak tizennyolcan. Ketten nem aludtak egy percet sem. De úgy hisszük, csaltak...
Azért tegyük gyorsan hozzá: a helyzet egyáltalán nem ennyire kétségbeejtõ. Michael Mann tökéletesnek hitt filmet eresztett ki kezei közül. Megkockáztatom: majdani Oscar szobrocskák is lebeghettek szemei elõtt. Legalábbis ezt látszik bizonyítani: mozijának minden pillanata kiszámított, minden képkockája gondosan megkomponált, minden mozdulata pregnánsnak szánt mondanivalóval telített, mintha egyenesen az Amerikai Filmakadémia pocakosan hájas tagjai számára készült volna, mintha csakis azért született volna, hogy a gengszterfilmek gengszterfilmje legyen, a tökéletes mítosz stb. stb. Valószínûleg ez is lett a veszte. Túlzottan a tutiságra törekszik, és többnek akar látszani annál, mint amennyi valójában, ám ha eltekintek ettõl – a biztosan csak engem pisztergáló – zavaró igyekezettõl, egyáltalán nem rossz filmhez lesz szerencsénk. Sõt! Van benne dráma, a jellemek valamennyire árnyaltak, a korrajz kidolgozott, a film által keltett atmoszféra erõteljes, a kalapjuk alá bújó színészek pedig rutinból hozzák a kötelezõt.
Az 1930-as években, Amerikában a gengszteresdi valódi iparággá fejlõdött. Az ország történelmének kevésbé dicsõ része ugyan, de egy Al Capone, Baby Face Nelson, vagy mint most, John Dillinger felemlegetésére minden mai hamburger zabálónak nedves lesz a gatyája. Oldalaznak a gyönyörtõl, lássa csak a világ egyéb része, mennyire is tökösek a csávókáink! A baj csak az, ha más népségeknek nem ehetõen tálalnak valamit, abból ásítás hegyek keletkezhetnek. Valahogy úgy, mint a Tenkes kapitánya. Nekünk nemzeti kópé, a furfangosság netovábbja a fickó. Egy harlemi fekának? John Dillinger filmünk kezdetén megpattan a börtönbõl. Pár társával. Utána, meg teszi, amit tennie kell és amihez ért: futószalagon rabolja a bankokat. De mindig csak a pénzintézetek zsozsóját lovagosítja el, a kisemberét soha. A koreográfia mindig ugyanaz. Beront bandájával a kiszemelt bankba, elõkerülnek a hátsózsebbõl a géppisztolyok, kifelé kedves túszejtõs ölelkezés, majd tûzpárbaj a helyi hagyományok alapján. Mert a film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Fogjuk rá, hogy hitelesen. Johnny fiú szerelméért és cimboráiért a tûzbe megy, de nem szívbajos akkor sem, ha lövöldöznie kell. Így másznak a Nyomozóhivatal kõrözési slágerlistájának egészen a csúcsáig. Ami természetesen böki az illetékesek szemét, a legjobban J. Edgar Hooverét. Megszervezi a késõbbi FBI-t és megbízza Melvin Purvis nagyon különleges ügynököt a gengszter vezér és társainak elkapásával.Szerelem, árulás. Sötét, éjszakai jelenetek sora. Szökések és kihallgatások. Duma. Bõven is több a kelleténél. S ami a leginkább hiányzott: sehol az izgalom. Gyakorlatilag a legvégéig ül a film. Kis kivételekkel. Nyugdíjas öreganyó módjára totyorog a végkifejlet felé. Depp szokásához híven zseniális, Bale pedig „higanyarccal” hozza színészi eszköztárát. Aki csak egy pislogáson is rajta kapta, kérem jelentkezzen. Egyébként ilyen fapofával simán elmehetne kirakati bábunak is.
Nem is kicsi megpróbáltatásokat okozott a film. Kétségkívûl mívesen kimunkált igényes darab, nagyszerû zenével. Értõ nézõk szép számmal. Remélhetõleg. Én azonban az ecceri emberek közé sorolnám magam. Kicsit több vért, több eksönt, picit hajtósabb sztorit jobban elviseltem volna. Akár a történelmi hûség kárára is. Hát… Hat? Hét?... Hét. De csak a klíma miatt.
7/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=dWof6CovHxI
2009-07-25 21:43:36
Bye bye Blackbird!
Az a gyanúm, hogy John Dillinger és Melvin Purvis küzdelmét, hogy közérthetõbb legyek: Johnny Depp vs. Christian Bale egymásra ugrasztását megfelelõ alázattal kell kezelni. Ellenkezõ esetben úgy járhat az ecceri ember, mint én. Sûrû és alattomos pillantások az órám felé. Meg kétségbeesett kísérletek a mozi kijáratának becserkészésére. Aztán gyõzött a légkondi. Kinn a meleg, idebenn a hûvös, legfeljebb néha géppisztolydörgés ébresztgeti azt a kb. húsz embert, akiket halványan érdekel egy lightos gengszter-zsaru kergetõzés. Talán az elõbb megszólított színész óriások, vagy Michael Mann rendezõ eddigi munkássága srófolta bennem magasra az elvárásokat, talán a Harry Potter film okozta pofára esés után hittem, hogy kétszer nem léphetek ugyanabba a sz*rba. Az okos ember a más kárán röhögi szanaszét magát, a hülye saját botorságán, de a legkergébb még a máséból sem okul. Így jártunk tehát 2009. július 24-én este kilences indulással, a Közellenségek vetítése során, húszan. Nem, csak tizennyolcan. Ketten nem aludtak egy percet sem. De úgy hisszük, csaltak...
Azért tegyük gyorsan hozzá: a helyzet egyáltalán nem ennyire kétségbeejtõ. Michael Mann tökéletesnek hitt filmet eresztett ki kezei közül. Megkockáztatom: majdani Oscar szobrocskák is lebeghettek szemei elõtt. Legalábbis ezt látszik bizonyítani: mozijának minden pillanata kiszámított, minden képkockája gondosan megkomponált, minden mozdulata pregnánsnak szánt mondanivalóval telített, mintha egyenesen az Amerikai Filmakadémia pocakosan hájas tagjai számára készült volna, mintha csakis azért született volna, hogy a gengszterfilmek gengszterfilmje legyen, a tökéletes mítosz stb. stb. Valószínûleg ez is lett a veszte. Túlzottan a tutiságra törekszik, és többnek akar látszani annál, mint amennyi valójában, ám ha eltekintek ettõl – a biztosan csak engem pisztergáló – zavaró igyekezettõl, egyáltalán nem rossz filmhez lesz szerencsénk. Sõt! Van benne dráma, a jellemek valamennyire árnyaltak, a korrajz kidolgozott, a film által keltett atmoszféra erõteljes, a kalapjuk alá bújó színészek pedig rutinból hozzák a kötelezõt.
Az 1930-as években, Amerikában a gengszteresdi valódi iparággá fejlõdött. Az ország történelmének kevésbé dicsõ része ugyan, de egy Al Capone, Baby Face Nelson, vagy mint most, John Dillinger felemlegetésére minden mai hamburger zabálónak nedves lesz a gatyája. Oldalaznak a gyönyörtõl, lássa csak a világ egyéb része, mennyire is tökösek a csávókáink! A baj csak az, ha más népségeknek nem ehetõen tálalnak valamit, abból ásítás hegyek keletkezhetnek. Valahogy úgy, mint a Tenkes kapitánya. Nekünk nemzeti kópé, a furfangosság netovábbja a fickó. Egy harlemi fekának? John Dillinger filmünk kezdetén megpattan a börtönbõl. Pár társával. Utána, meg teszi, amit tennie kell és amihez ért: futószalagon rabolja a bankokat. De mindig csak a pénzintézetek zsozsóját lovagosítja el, a kisemberét soha. A koreográfia mindig ugyanaz. Beront bandájával a kiszemelt bankba, elõkerülnek a hátsózsebbõl a géppisztolyok, kifelé kedves túszejtõs ölelkezés, majd tûzpárbaj a helyi hagyományok alapján. Mert a film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Fogjuk rá, hogy hitelesen. Johnny fiú szerelméért és cimboráiért a tûzbe megy, de nem szívbajos akkor sem, ha lövöldöznie kell. Így másznak a Nyomozóhivatal kõrözési slágerlistájának egészen a csúcsáig. Ami természetesen böki az illetékesek szemét, a legjobban J. Edgar Hooverét. Megszervezi a késõbbi FBI-t és megbízza Melvin Purvis nagyon különleges ügynököt a gengszter vezér és társainak elkapásával.Szerelem, árulás. Sötét, éjszakai jelenetek sora. Szökések és kihallgatások. Duma. Bõven is több a kelleténél. S ami a leginkább hiányzott: sehol az izgalom. Gyakorlatilag a legvégéig ül a film. Kis kivételekkel. Nyugdíjas öreganyó módjára totyorog a végkifejlet felé. Depp szokásához híven zseniális, Bale pedig „higanyarccal” hozza színészi eszköztárát. Aki csak egy pislogáson is rajta kapta, kérem jelentkezzen. Egyébként ilyen fapofával simán elmehetne kirakati bábunak is.
Nem is kicsi megpróbáltatásokat okozott a film. Kétségkívûl mívesen kimunkált igényes darab, nagyszerû zenével. Értõ nézõk szép számmal. Remélhetõleg. Én azonban az ecceri emberek közé sorolnám magam. Kicsit több vért, több eksönt, picit hajtósabb sztorit jobban elviseltem volna. Akár a történelmi hûség kárára is. Hát… Hat? Hét?... Hét. De csak a klíma miatt.
7/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=dWof6CovHxI
