Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon Az Éjszaka A Múzeumban 2. - Agos Bejegyzése
Boncasztalon Az Éjszaka A Múzeumban 2.
2009-05-27 16:32:00
Elemlámpa virtuóz
A washingtoni Természettudományi Múzeumban mindig történik valami. Most épp kiszuperálni készülnek az éjjelente megelevenedõ viaszfigurákat – modernizálás jeligével. Az éjjeliõr Larrey Daley mindezt nem tûrheti és akcióba lendül. Más szavakkal elintézve a dolgot: Ben Stiller elemlámpát ragad.
S világít a pofámba immáron másodszorra, hiszen a színész 2006-os elsõ múzeumi éjjeli õrködéses ökörködése a családi kalandfilmek üdítõ színfoltja lett. Márpedig addig üsd a viaszlovat, amíg meleg – vagy míg meg nem döglik – õsi bölcsessége jelen esetünkben is diadalmaskodik. Megspékelve a folytatások tuti eszköztárával. Ütõsebb és látványosabb történettel, minduntalan elõtérbe tolakodó speciális effektek tömegével, új szereplõkkel, és sajna kevesebb röhögésre ingerlõ jelenetével – íme, az önjelölt blockbusterek biztosra vehetõ receptje. Aztán hogy a múzeumi bugyutaságokkal megcélzott gyerkõckorosztály mindezt hogyan reagálja le, kérem ilyen hülye kérdést fölvetni nem is szabadna. Persze, hogy rohannak szüleiket maguk után cibálva a moziba, majd azt követõen párbajoznak egy jóízût lámpa féleségeikkel felvértezve, sõt még az is elképzelhetõ galád gondolatként, hogy páran némi történelmet is szívnak magukba. Mert ki a fészkes fene is lehet vajon Amelia Earhart? Tán valami nõi cica-mica zenekar tagja? Esetleg ünnepelt celebcsajszi? Szõke hajával és szilikonnal telepumpált cickóival? Mínuszn gyökkettõ IQ-jával? Nem kérem, valaki más. S ha csak ennyi hozadéka is van a filmnek, hogy ráderengíti ifjúságunkat valamicskét a letûnt korok dicsõ eseményeire, máris megérte.
Görény módon cikizve Stiller legújabb agyzsibbasztását, vagy beugrani valami giccses festménybe, mindez lehet részemrõl nagyfokú naivitás is, hiszen az elsõdleges szempont mégis csak a habkönnyû szórakoztatás lenne. Stiller szemszögébõl nézve pedig még egyértelmûbbnek mondható a helyzet: a bevételek. Pénz, siker és dicsõség. Ládába zárt óriáspolip legyek, ha stábja ilyenkor nem a mozik pénztáraiból érkezõ adatokat sasolja árgus szemekkel. Minden a nyilvánosságnak eleresztett félszeg mosoly, öntömjénezõ interjúk, és a filmet körülvevõ marketing csupán a siker oltárára helyezve. Hollywood kegyetlen filmes taposó malmában sajna ez a szokás, és mert így beszélhetünk az egykoron fürtöske Ben Stillerrõl nagybetûs szárként, így vastagszik a fickó bankszámlája, s gyaníthatóan az Éjszaka a múzeumban második felvonásának sikerét meglovagolva, válik a franchise egyszer egy szép napon trilógiává.
Azonban minden gonoszkodásom ellenére is megérdemli a filmet készítõ díszes kompánia a dicséretet. Nevettetni és kalandkodni egyáltalán nem könnyû feladat. Az Éjszaka a múzeumban 2-ben is úgy folyik a tömény gonoszkodás és a csatározás, hogy közben senki nem patkol el a túlvilágra, egyetlen csepp vér sem csöppen, mégis az események kissé balfácán menetén pöszére kacaghatjuk magunkat. Az egyedüli komoly ellenség talán a Napfelkelte lehet – de ezt már mindannyian tudhatjuk.Sztori
A folytatás onnan indul, ahol az elsõ rész abbahagyta. Larry (Stiller) jól menõ vállalkozóként ténykedik. Amúgy shoppingol a pasas. Mindenféle vacakokat tervez és show mûsorok keretében próbálja a nagyérdemûre rásózni. Eközben a Természettudományi Múzeumban kiállított és éjszakánként izgága módra váltó cimboráira rájár a rúd. Fejlesztés ürügyén többségüket beládázzák és elirányítják a Smithsonian Amerikai Nemzeti Történelmi Múzeumba, ahol majd jó eséllyel elkallódhatnak. Larrynak nem sok választása van. Összevonja szemöldökét, beletúr nyálasan elcseszett sérójába és mindezek után, de sután, ámbátor izibe ered viaszcimboráinak és a hatalmas múzeum se vége, se hossza folyosói között, és végtelen föld alatti termeiben – hozzáteszem, helybõl, vagy pici gyermeki súgással kisegítve – megkeresni haverjait, és fölveszi a harcot a mafla bábúk életére törõ helyi kiállított genyák ellen. Kikeveredve az elõbbi elcseszett mondatból, lássuk csak be, hogy a fõtróger Kah Mun Rah a pöszeségében is szerethetõ fáraó, pribékjei pedig Rettegett Iván, a fekete-fehér Al Capone és a töpörödött törpördög Napóleon. A jók oldalán ott villog a mi közkedvelt Larrynk, csábos árnyékaként a kissé rámenõsen pofozkodós Amelia Earhart (tündi-bündi Amy Adams), és persze a minikék, Jedediah és Octavius. Valamint sokan mások is szerencsétlenkednek még a kulimászban, de valahogy mindenkinek ugyanaz a sumák gondolat ûzi vezérhangyáját: megszerezni az õsi egyiptomi táblát, ami életet lehel sötétedéskor a múzeumi figurákba...
Nos, ennyi a történet és nem több. Elég vékonykának mondható, izzadtam is, hogy legalább húsz béna sor összejöjjön. Shawn Levy rendezõ rutinból ugrotta a kötelezõt. Hozzátett az elsõ rész múzeumi tárlatvezetéséhez egy repülõtérre való látványosságot, bekerültek új mosolyforrások – pl. a rugónyakú Einstein figurák – mégis mintha kevesebb lehetõségem lenne vigyorogni. Ben Stiller tapasztalt éjjeliõrként irányít a végkifejlet felé, és a szárnysegédjei sem rosszak. De poénkodhat itt nekem ezerrel Owen Wilson, vagy Steve Coogan, fanyarkodhat bölcseleteivel Robin Williams, és megállapíthatom újfent, hogy Amy Adams milyen bájos bõr, az egész bagázs másnapra elfelejtõdik. Egyvalakit kivéve. Az ármánykodászban isz pösze szövegekkel szöszmötölõ fáraó leszöpör mindenkit a színrõl – talán Hank Azariának, illetve a remek magyar szinkronnak is köszönhetõen.
Az Éjszaka a múzeumban 2. profi módon megcsinált iparos munka. Nem az évtized vígjátéka, de amit bevállalt, azt teljesíti. Mit is mondhatna minderre végszóként Rettegett Iván? Berjátaim! Eeebbõl trojka lessz! Nyeet hármasfogat! Hááárom film! Minyimum! :cool
6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=w0IP1kWjQvw
2009-05-27 16:32:00
Elemlámpa virtuóz
A washingtoni Természettudományi Múzeumban mindig történik valami. Most épp kiszuperálni készülnek az éjjelente megelevenedõ viaszfigurákat – modernizálás jeligével. Az éjjeliõr Larrey Daley mindezt nem tûrheti és akcióba lendül. Más szavakkal elintézve a dolgot: Ben Stiller elemlámpát ragad.
S világít a pofámba immáron másodszorra, hiszen a színész 2006-os elsõ múzeumi éjjeli õrködéses ökörködése a családi kalandfilmek üdítõ színfoltja lett. Márpedig addig üsd a viaszlovat, amíg meleg – vagy míg meg nem döglik – õsi bölcsessége jelen esetünkben is diadalmaskodik. Megspékelve a folytatások tuti eszköztárával. Ütõsebb és látványosabb történettel, minduntalan elõtérbe tolakodó speciális effektek tömegével, új szereplõkkel, és sajna kevesebb röhögésre ingerlõ jelenetével – íme, az önjelölt blockbusterek biztosra vehetõ receptje. Aztán hogy a múzeumi bugyutaságokkal megcélzott gyerkõckorosztály mindezt hogyan reagálja le, kérem ilyen hülye kérdést fölvetni nem is szabadna. Persze, hogy rohannak szüleiket maguk után cibálva a moziba, majd azt követõen párbajoznak egy jóízût lámpa féleségeikkel felvértezve, sõt még az is elképzelhetõ galád gondolatként, hogy páran némi történelmet is szívnak magukba. Mert ki a fészkes fene is lehet vajon Amelia Earhart? Tán valami nõi cica-mica zenekar tagja? Esetleg ünnepelt celebcsajszi? Szõke hajával és szilikonnal telepumpált cickóival? Mínuszn gyökkettõ IQ-jával? Nem kérem, valaki más. S ha csak ennyi hozadéka is van a filmnek, hogy ráderengíti ifjúságunkat valamicskét a letûnt korok dicsõ eseményeire, máris megérte.
Görény módon cikizve Stiller legújabb agyzsibbasztását, vagy beugrani valami giccses festménybe, mindez lehet részemrõl nagyfokú naivitás is, hiszen az elsõdleges szempont mégis csak a habkönnyû szórakoztatás lenne. Stiller szemszögébõl nézve pedig még egyértelmûbbnek mondható a helyzet: a bevételek. Pénz, siker és dicsõség. Ládába zárt óriáspolip legyek, ha stábja ilyenkor nem a mozik pénztáraiból érkezõ adatokat sasolja árgus szemekkel. Minden a nyilvánosságnak eleresztett félszeg mosoly, öntömjénezõ interjúk, és a filmet körülvevõ marketing csupán a siker oltárára helyezve. Hollywood kegyetlen filmes taposó malmában sajna ez a szokás, és mert így beszélhetünk az egykoron fürtöske Ben Stillerrõl nagybetûs szárként, így vastagszik a fickó bankszámlája, s gyaníthatóan az Éjszaka a múzeumban második felvonásának sikerét meglovagolva, válik a franchise egyszer egy szép napon trilógiává.
Azonban minden gonoszkodásom ellenére is megérdemli a filmet készítõ díszes kompánia a dicséretet. Nevettetni és kalandkodni egyáltalán nem könnyû feladat. Az Éjszaka a múzeumban 2-ben is úgy folyik a tömény gonoszkodás és a csatározás, hogy közben senki nem patkol el a túlvilágra, egyetlen csepp vér sem csöppen, mégis az események kissé balfácán menetén pöszére kacaghatjuk magunkat. Az egyedüli komoly ellenség talán a Napfelkelte lehet – de ezt már mindannyian tudhatjuk.Sztori
A folytatás onnan indul, ahol az elsõ rész abbahagyta. Larry (Stiller) jól menõ vállalkozóként ténykedik. Amúgy shoppingol a pasas. Mindenféle vacakokat tervez és show mûsorok keretében próbálja a nagyérdemûre rásózni. Eközben a Természettudományi Múzeumban kiállított és éjszakánként izgága módra váltó cimboráira rájár a rúd. Fejlesztés ürügyén többségüket beládázzák és elirányítják a Smithsonian Amerikai Nemzeti Történelmi Múzeumba, ahol majd jó eséllyel elkallódhatnak. Larrynak nem sok választása van. Összevonja szemöldökét, beletúr nyálasan elcseszett sérójába és mindezek után, de sután, ámbátor izibe ered viaszcimboráinak és a hatalmas múzeum se vége, se hossza folyosói között, és végtelen föld alatti termeiben – hozzáteszem, helybõl, vagy pici gyermeki súgással kisegítve – megkeresni haverjait, és fölveszi a harcot a mafla bábúk életére törõ helyi kiállított genyák ellen. Kikeveredve az elõbbi elcseszett mondatból, lássuk csak be, hogy a fõtróger Kah Mun Rah a pöszeségében is szerethetõ fáraó, pribékjei pedig Rettegett Iván, a fekete-fehér Al Capone és a töpörödött törpördög Napóleon. A jók oldalán ott villog a mi közkedvelt Larrynk, csábos árnyékaként a kissé rámenõsen pofozkodós Amelia Earhart (tündi-bündi Amy Adams), és persze a minikék, Jedediah és Octavius. Valamint sokan mások is szerencsétlenkednek még a kulimászban, de valahogy mindenkinek ugyanaz a sumák gondolat ûzi vezérhangyáját: megszerezni az õsi egyiptomi táblát, ami életet lehel sötétedéskor a múzeumi figurákba...
Nos, ennyi a történet és nem több. Elég vékonykának mondható, izzadtam is, hogy legalább húsz béna sor összejöjjön. Shawn Levy rendezõ rutinból ugrotta a kötelezõt. Hozzátett az elsõ rész múzeumi tárlatvezetéséhez egy repülõtérre való látványosságot, bekerültek új mosolyforrások – pl. a rugónyakú Einstein figurák – mégis mintha kevesebb lehetõségem lenne vigyorogni. Ben Stiller tapasztalt éjjeliõrként irányít a végkifejlet felé, és a szárnysegédjei sem rosszak. De poénkodhat itt nekem ezerrel Owen Wilson, vagy Steve Coogan, fanyarkodhat bölcseleteivel Robin Williams, és megállapíthatom újfent, hogy Amy Adams milyen bájos bõr, az egész bagázs másnapra elfelejtõdik. Egyvalakit kivéve. Az ármánykodászban isz pösze szövegekkel szöszmötölõ fáraó leszöpör mindenkit a színrõl – talán Hank Azariának, illetve a remek magyar szinkronnak is köszönhetõen.
Az Éjszaka a múzeumban 2. profi módon megcsinált iparos munka. Nem az évtized vígjátéka, de amit bevállalt, azt teljesíti. Mit is mondhatna minderre végszóként Rettegett Iván? Berjátaim! Eeebbõl trojka lessz! Nyeet hármasfogat! Hááárom film! Minyimum! :cool
6/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=w0IP1kWjQvw
