Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Szikraváros - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Szikraváros
2009-04-30 22:41:42
Menekülés a Napfelkeltébe.
Gyúrjuk össze egy egésszé A sziget cselekményének vázát az Elveszett gyerekek városának látvány- és díszletvilágával; izgalomként adjuk hozzá John Carpenters rendezõ egykori tálalásait, és a félszemû izomagy, Snake Plissken pucolásait New Yorkból, késõbb L.A.-ból, majd az egészet nyakon öntve egy vidám világvégés öntettel, s máris pisloghat a szikra. Mindezek összesítése természetesen diétás felszolgálásban, mert a Szikraváros mondanivalója és története mégis csak az ifjontibb korosztályt célozná meg.
A világ okostojásai, tudósok, mérnökök, politikusok – szóval a sistergõs IQ színe-java – a bajságok megelõzése és az emberi faj maradékának védelme érdekében megépítik Szikravárost. Lenn a mélyben, biztonságban és az ott élõknek teljes sötétségben. Mármint múlt ügyileg. Biztosítékként készítenek egy dobozt, amely csak kétszáz év elteltével nyitható ki, és megoldást kínál a várható problémákra. A féltve és becsben õrzött ládikót a város polgármesterei adják stafétaként egymásnak. A lánc azonban 047-ben megszakad, a doboz elkallódik, a város létfenntartási rendszerét pedig egyre nehezebb mûködésben tartani.
Adott tehát egy város, amelynek elzártságában kialakulnak a saját törvényei, szokásai, tradíciói. A gyermekek egy táskából húzzák elõ jövõbeli munkahelyüket, mindenki méla nyugalomban teszi a dolgát. Az utcákon nagy a nyüzsgés, R2-D2 korai rokonai sertepertélnek elvétve. A látszat idillinek tûnik, mégis érezhetõen valami nincs rendben, s az ott élõknek sok minden ismeretlen. Ennek a városnak a lakói soha nem napozhatnak, arcukat nem simogathatja hûs szellõ, kutyáik soha nem kajabálhatják meg a holdat, és a záporesõ is ismeretlen fogalom, mivel a föld alatt ez meglehetõs nehézségekbe ütközne. A félelmetesen nagy és böszme generátoroknak köszönhetõen ragyogó fény szinte a lakók elsõdleges életfeltétele. Amikor ez a tuti cuccnak aligha nevezhetõ tákolmány meghibásodik, a vakond-életmódot folytató polgárok élete veszélybe kerül. Az építõk a költségeket talán a generátoron fogták meg. Biztos Made in China. A haspók és tenyérbe mászó képû polgármester (Bill Murray) üres és semmitmondó ígéreteit megelégelve két fiatal, a helyi száguldozó mobiltelefon – röviden hírvivõ – Lina (Saoirse Ronan) és a csatorna kurkász Doon (Harry Treadaway) elhatározza, hogy maguk keresik meg a városból kivezetõ utat, feltéve hogy létezik. Céljuk egyértelmû: megmenteni a város lakóit szélsebesen, no meg egy vakondnyi rásegítést is kapnak a sietségre. Közös kutatásaik során azonban meglepõ, sokkoló és döbbenetes titkok derülnek ki Szikravárosról.
A történet alapjául Jeanne DuPrau a Szikravárosban az ég mindig sötét… címû bestsellere szolgál, ebbõl kotyvasztott össze elsõrangú sztorit Gil Kenan rendezõ, Tom Hanks bácsi jótékony produceri segedelmével és elsõrangú színészekkel. Tim Robbins tökéletesen hozza a pszichopata, mindig bütykölõ passzív polgárt, míg Bill Murray az öntelt és tejfelesszájú, önzõ polgármestert. Saoirse Ronanról a Vágy és vezeklés óta tudjuk, hogy igazi nagy tehetség, amit itt is bizonyít. Érdeklõdõ és rémült képet legalább olyan profi módon vág, mint ahogy körbenyargalja a várost. Sajnos partnerérõl, Harry Treadawayrõl mindez nem mondható el. Inkább olyan szépfiús és kötelességszerû színészettel rukkol elõ. Martin Landautól, az Alfa Holdbázis egykori talpraesett parancsnokától már egy frissen kihantolt múmia is infarktust kapna. Az idõ felette is eljárt. Tejfehér sérójával, aszott bõrével sokat tehet a tizenéves gyerekek álmatlansága érdekében, ám ahogy haladunk elõre, talán õ szolgáltatja a film kevés humoros jelenetét. A történetet és a látványt tekintve nem mindennapi fantasy filmmel van dolgunk. Ilyen jól megépített, egyedi, bizarr és egyben gyönyörûen fényképezett helyszíneket kevés filmben láthatunk. A sötét tónusokban szinte aranyként ragyogó fények egyfajta félig gépház, félig barlang külsõt kölcsönöznek a jeleneteknek. A klausztrofóbia érzetétõl és a szûk terektõl bepánikolóknak javaslom, hogy oxigénpalackkal a hátukon felvértezve nézzék meg a filmet, mert a fulladozásuk garantált.
Szerencsére a Szikraváros az igényesebb, eredetibb és nem a sablonos fantasy moslékok körét bõvíti. Talán ezért is mondható szereplése a mozik mûsorán buktának, mert az az alig tizenhét millió dollár, amit eddig összeszikrázgatott világszerte, bizony halovány mutatvány, így kevés az esélye az ötvenöt milliós produkciós költségek visszatermelésére. Nagy kár érte. Pedig olyan film a Szikraváros, amelyen nyugodtan szórakozást lelhet minden korosztály – bár a felnõtteknek nem kevés gyermeki lelkülettel kell rendelkezniük, hogy végig bírják csillogó tekintetû áhítattal. Kár, hogy Gil Kenan nnnn (Rém rom) rendezõ nem használta ki kicsit jobban a kiváló díszletet és a regény biztosította hangulatot egy erõteljesebben falhoz kenõ atmoszféra megteremtésére, mert leginkább ez az, ami hiányzik a Szikravárosból. Szikraváros, ahol meteorológusokra egyáltalán nincs szükség.
7/10
2009-04-30 22:41:42
Menekülés a Napfelkeltébe.
Gyúrjuk össze egy egésszé A sziget cselekményének vázát az Elveszett gyerekek városának látvány- és díszletvilágával; izgalomként adjuk hozzá John Carpenters rendezõ egykori tálalásait, és a félszemû izomagy, Snake Plissken pucolásait New Yorkból, késõbb L.A.-ból, majd az egészet nyakon öntve egy vidám világvégés öntettel, s máris pisloghat a szikra. Mindezek összesítése természetesen diétás felszolgálásban, mert a Szikraváros mondanivalója és története mégis csak az ifjontibb korosztályt célozná meg.
A világ okostojásai, tudósok, mérnökök, politikusok – szóval a sistergõs IQ színe-java – a bajságok megelõzése és az emberi faj maradékának védelme érdekében megépítik Szikravárost. Lenn a mélyben, biztonságban és az ott élõknek teljes sötétségben. Mármint múlt ügyileg. Biztosítékként készítenek egy dobozt, amely csak kétszáz év elteltével nyitható ki, és megoldást kínál a várható problémákra. A féltve és becsben õrzött ládikót a város polgármesterei adják stafétaként egymásnak. A lánc azonban 047-ben megszakad, a doboz elkallódik, a város létfenntartási rendszerét pedig egyre nehezebb mûködésben tartani.
Adott tehát egy város, amelynek elzártságában kialakulnak a saját törvényei, szokásai, tradíciói. A gyermekek egy táskából húzzák elõ jövõbeli munkahelyüket, mindenki méla nyugalomban teszi a dolgát. Az utcákon nagy a nyüzsgés, R2-D2 korai rokonai sertepertélnek elvétve. A látszat idillinek tûnik, mégis érezhetõen valami nincs rendben, s az ott élõknek sok minden ismeretlen. Ennek a városnak a lakói soha nem napozhatnak, arcukat nem simogathatja hûs szellõ, kutyáik soha nem kajabálhatják meg a holdat, és a záporesõ is ismeretlen fogalom, mivel a föld alatt ez meglehetõs nehézségekbe ütközne. A félelmetesen nagy és böszme generátoroknak köszönhetõen ragyogó fény szinte a lakók elsõdleges életfeltétele. Amikor ez a tuti cuccnak aligha nevezhetõ tákolmány meghibásodik, a vakond-életmódot folytató polgárok élete veszélybe kerül. Az építõk a költségeket talán a generátoron fogták meg. Biztos Made in China. A haspók és tenyérbe mászó képû polgármester (Bill Murray) üres és semmitmondó ígéreteit megelégelve két fiatal, a helyi száguldozó mobiltelefon – röviden hírvivõ – Lina (Saoirse Ronan) és a csatorna kurkász Doon (Harry Treadaway) elhatározza, hogy maguk keresik meg a városból kivezetõ utat, feltéve hogy létezik. Céljuk egyértelmû: megmenteni a város lakóit szélsebesen, no meg egy vakondnyi rásegítést is kapnak a sietségre. Közös kutatásaik során azonban meglepõ, sokkoló és döbbenetes titkok derülnek ki Szikravárosról.
A történet alapjául Jeanne DuPrau a Szikravárosban az ég mindig sötét… címû bestsellere szolgál, ebbõl kotyvasztott össze elsõrangú sztorit Gil Kenan rendezõ, Tom Hanks bácsi jótékony produceri segedelmével és elsõrangú színészekkel. Tim Robbins tökéletesen hozza a pszichopata, mindig bütykölõ passzív polgárt, míg Bill Murray az öntelt és tejfelesszájú, önzõ polgármestert. Saoirse Ronanról a Vágy és vezeklés óta tudjuk, hogy igazi nagy tehetség, amit itt is bizonyít. Érdeklõdõ és rémült képet legalább olyan profi módon vág, mint ahogy körbenyargalja a várost. Sajnos partnerérõl, Harry Treadawayrõl mindez nem mondható el. Inkább olyan szépfiús és kötelességszerû színészettel rukkol elõ. Martin Landautól, az Alfa Holdbázis egykori talpraesett parancsnokától már egy frissen kihantolt múmia is infarktust kapna. Az idõ felette is eljárt. Tejfehér sérójával, aszott bõrével sokat tehet a tizenéves gyerekek álmatlansága érdekében, ám ahogy haladunk elõre, talán õ szolgáltatja a film kevés humoros jelenetét. A történetet és a látványt tekintve nem mindennapi fantasy filmmel van dolgunk. Ilyen jól megépített, egyedi, bizarr és egyben gyönyörûen fényképezett helyszíneket kevés filmben láthatunk. A sötét tónusokban szinte aranyként ragyogó fények egyfajta félig gépház, félig barlang külsõt kölcsönöznek a jeleneteknek. A klausztrofóbia érzetétõl és a szûk terektõl bepánikolóknak javaslom, hogy oxigénpalackkal a hátukon felvértezve nézzék meg a filmet, mert a fulladozásuk garantált.
Szerencsére a Szikraváros az igényesebb, eredetibb és nem a sablonos fantasy moslékok körét bõvíti. Talán ezért is mondható szereplése a mozik mûsorán buktának, mert az az alig tizenhét millió dollár, amit eddig összeszikrázgatott világszerte, bizony halovány mutatvány, így kevés az esélye az ötvenöt milliós produkciós költségek visszatermelésére. Nagy kár érte. Pedig olyan film a Szikraváros, amelyen nyugodtan szórakozást lelhet minden korosztály – bár a felnõtteknek nem kevés gyermeki lelkülettel kell rendelkezniük, hogy végig bírják csillogó tekintetû áhítattal. Kár, hogy Gil Kenan nnnn (Rém rom) rendezõ nem használta ki kicsit jobban a kiváló díszletet és a regény biztosította hangulatot egy erõteljesebben falhoz kenõ atmoszféra megteremtésére, mert leginkább ez az, ami hiányzik a Szikravárosból. Szikraváros, ahol meteorológusokra egyáltalán nincs szükség.
7/10
