Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A Csíkos Pizsamás Fiú - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A Csíkos Pizsamás Fiú
2009-04-29 17:24:41
Boncasztalon  A Csíkos Pizsamás Fiú

Érdekes, milyen sokatmondó - vagy éppen ellenkezõleg, semmitmondó - tud lenni egy film címe... Nekem ez a film az utóbbi kategóriába tartozott. Éppen ezért teljesen hidegen hagyott, amíg fel nem hívták rá a figyelmem, hogy ezt látnom kell. Mert, hogy jó film. Megkaptam a rövid tartalmat is szóban: II. világháború, Németország, nácik, koncentrációs tábor, megismerkedik egy kisfiúval - ennyit címszavakban. Ekkor úgy döntöttem, megnézem. S jól döntöttem.

Már a történet maga is szimpatikus. A filmet a Harry Potter-filmek producere, David Heymann készítette - ezek alapján - talán - borítékolt a siker. További érdekessége, hogy Magyarországon forgatták, magyar színészek, egyéb szakemberek közremûködésével.
Sok felfogásban-szemlélettel-feldolgozásban láttuk már ezt a témát. Gondoljunk a Schindler listájára,a Zongoristára vagy a rengeteg Hitlerrõl és környezetérõl szóló filmekre. De olyan hirtelen egy sem jutott az eszembe, amiben egy náci tiszt családja, és fõleg gyerekei lennének a középpontban.

Ebben a filmben pedig ez történik. Egy apa, aki teljesen azonosul Hitler nézeteivel, s környezetétõl is megköveteli ezt. Egyetlen egy dologra nem hajlandó: hogy édesanyját - eltérõ nézetei miatt - feljelentse. A felesége, aki férje mellett áll, ám azzal, ahogyan a zsidókkal bánnak, nem ért egyet. Emberként, más emberek szenvedéseivel, megaláztatásával nem ért egyet.
S a két gyermekük, akik csaknem egykorúak: a tizenéves lány, akinek felettébb szimpatikus az egyik tiszt, így - természetesen - teljes mértékben egyet ért édesapja nézeteivel, már-már fanatikussá válik. S a nyolcéves kisfiú, aki - édesanyjához hasonlóan - szintén "csak" az embert látja. Mindez azért élezõdhet ennyire ki, mert édesapjuk elõléptetése után egy koncentrációs táborban látja el feladatait, s vele költözik a család is a "falu" közelébe, ahol mindkét gyerek magányos. Amíg testvére a náci tanokkal ismerkedik, Bruno, a kisfiú barátokat keres. Így ismerkedik meg a "faluban" lakó Shmuellel.
Mindketten 8 évesek. Kettõjük között nincs semmi különbség. Csupán annyi, hogy egyikük a kerítés egyik, másikuk a másik oldalán lakik. Na, és még egy: akik a "faluban" laknak, furcsák, pizsamában járnak. Mindkét gyermek szülei meg akarják óvni gyermeküket az életnek ettõl a sötét oldaláról, így hát egyikük sem érti, tudja, mi történik körülöttük.Ráadásul a náci propagandának köszönhetõen Bruno fejében egy idilli kép él a "faluban" folyó életrõl.
Õk "csak" gyerekek, s egyre jobb barátok lesznek. Azt mindketten tapasztalják, hogy kettejük barátságát nem helyeslik a felnõttek, ám ennek pontos okát nem értik.
Bruno élelemmel látja el kis barátját, játszanak, beszélgetnek. Mivel azonban tisztában van azzal, hogy ez nem jó dolog, titokban tartja kapcsolatukat. Mígnem az anya végképp megunja a sok szörnyûséget, s el nem akarja vinni gyermekeit. Ugyanekkor tûnik el Shmuel édesapja is.
A két mit sem sejtõ gyerek ekkor egy tervet eszel ki: közösen fogják megkeresni Shmuell apját... S ekkor bekövetkezik a tragédia...

Rendszeres olvasóim számára ismerõs gondolatok következnek most. Ebben a filmben is szép példát látunk a gyermeki õszinteségre, nyíltságra, egymás feltétel nélküli elfogadására. Õk még nem képzelik bele egymásba a politikát, az adott korszakra éppen jellemzõ ideológiát, vallási tanokat. Õk nem látnak mást egymásban csak azt, hogy társak, barátok. Egyformák. Ki/mi tesz közöttük különbséget? Csupán az emberek éppen aktuális gondolkodása. Amivel van persze, akit meg lehet fertõzni, másokat nem. Sajnos, nem tudom pontosan idézni, de nagy kedvencem, Müller Péter gondolata - amely a Dr. Herz-ben hangzik el - , hogy az ember ember. És ez nem fokozható. Maximum lefelé ...

S végezetül ismét buzdítok mindenkit: ez a film is kapható könyv formájában. Kivételesen ezt még nem olvastam. De el fogom. Remélem, az is lesz akkora élmény, mint a film volt! A könyv gyerekkönyv ... azt azért nem tudom, megmutatnám-e a gyerekeimnek ha egyszer lesz ... szerintem talán csak a nagyobb gyerekek értenék meg - nekik viszont látniuk kéne.
Én megsirattam a filmet....


http://www.youtube.com/watch?v=nyAO0Dqnv8M