Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Pécsen, Együtt, Boldogan... - Pussynyuszy Bejegyzése

 

Pécsen, Együtt, Boldogan...
2009-03-15 19:14:40
Pécsen, Együtt, Boldogan...

Pécsen, együtt, boldogan...
Országegyesítés pécsi receptre: a hazaszeretet diadala a széthúzás fölött
A Nyuszypress tudósítója jelenti Pécsrõl

A március 15-i megemlékezéseket évek óta hagyományosan a 48-as téren tartják a pécsiek. A Nagy Égi Idõfelelõs kedvezett a csodaszép városnak, az idõ éppen megemlékezéshez való volt, fátyolosan ugyan, de kitartóan sütött a nap.
A Himnusz hangjai méltóságteljesen töltötték be a teret. Gyönyörû a zenekari változat, én mégis jobban szeretem, ha zeng a kórus és mi is énekelünk. Nem könnyû a Himnusz dallamvezetése, talán nem véletlenül mindig a „Balsors akit régen tép...” résznél esik át a népkórus a falsba, de nem számít, a „jövendõ”-nél már mindig újra jó úton járunk... Szóval, szerettem volna, ha együtt énekelünk, de így is szépen indult a megemlékezés.
Az ünnepi beszéd után lelkes fiatalok mûsora következett, Szörényi: „Miért hagytuk, hogy így legyen”, és Bródy: „Ha én rózsa volnék” dalaival... A „Hanyas vagy?...” szempontból „mi”-nek nevezhetõ generáció, a mai 40-esek, 50-esek tudjuk: ezek a dalok a rendszerváltás elõtt majdnem szamizdatok voltak. Sõt, a „Rózsa” egy versszakáért jó pár ... khm... mondjuk azt, eligazító gesztust lehetett kapni jobb kézbõl bal arcra a kivonuló szürkéskéktõl, kevésbé békés esetben hûvös heteket is... Különleges, felemelõ érzés volt ezeket a régen vérlobbantó dalokat gyermekeink generációjához tartozó, fiatal lánytól hallani.

S amiért a Nyuszypress tudósítója e sorokat közzéteszi: Pécs mától példaként áll az Ország elõtt!
Az 1848. március 15-ét ünneplõ Pécsett, a koszorúzáskor emelkedett hangulatban, békésen, egymás mellett tette tiszteletét: nem csak az MSZP-s városvezetés és az MSZP helyi képviselete, hanem valamennyi országgyûlési párt, a FIDESZ-KDNP, az MDF, az SZDSZ, s ami még inkább boldogságra és reményre ad okot, ezeken kívül a Jobbik és a MIÉP is együtt koszorúzott számos más társadalmi szervezettel.
Az egész ünnepi megemlékezés egyetlen fütty, hangos szó, bekiabálás nélkül zajlott le, az ünnephez méltó hangulatban.
Igen-igen! Pécs városa megmutatta: mi itt a Kárpát-medencében együtt képesek vagyunk felülemelkedni a megosztó erõk akaratán, tudunk kezet nyújtani, - vagy ha kell, a másik orcát, - mi e gyönyörûszép Hazában együtt akarunk és tudunk élni egymással, nem hagyjuk ünnepeinket a gyûlölet és a megfélemlítés martalékává alázni, együtt énekeljük régi dalainkat, egymást átkarolva táncolunk, összefogunk és szembeállunk a széthúzás erõinek!
Pécset mindig is szerettem, csodaszép város, mosolyos emlékekkel. De most még inkább és mindörökre a szívembe zártam! Ez a város, Pécs jelképezi mától szeretett Hazánk, Magyarország népének újraegyesítését, a baráti összefogást, azt, hogy mi, ha gond-baj sújt, ha „Hív a Haza...” igenis, minden bujtogatás, pártoskodás, divide et impera ellenére képesek vagyunk okosan, nem higgadtan, de virtus magyaros szívvel összeállni, megbékülni és e hatalmas szép nemzet erejét egyesítve, vállvetve dolgozni a Haza javára és mindmagunk hasznára, hogy újra régi pompájában legyen látható, igaz a mondás: „Ha a világ Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta!” Jobb-és baloldaliak, gazdagok és szegények, úrhatnámok és alávetettek, lakosok és vendégnépek, külhoniak, itthoniak mind-mind együtt: Köszönjük, Pécs városa, köszönjük a nemzetegyesítõ példaadást! Éljen a magyar szabadság! Éljen a Haza!