Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
1001 Éjszakaaaah :) Öt - Tantalosz Ajándéka - Pussynyuszy Bejegyzése
1001 Éjszakaaaah :) Öt - Tantalosz Ajándéka
2009-01-20 13:19:22
Tudod, amikor már tényleg csak anyag vagy, fizikai létezõk többé-kevésbé funkcionálisan mûködõ alakulata, amikor csak a feladat – kötelesség – sürgõs - fontos útvesztõjében vonszolódó organizmus vagy, amikor kimeredt szemmel veszed észre, hogy a régi szép arcok kedves vonásaira már nem emlékszel pontosan, amikor a testgép már nem a hit – remény - szeretet lendületével telítkezik, ha már tövig vágod a körmöd, hogy ne törjön, ha a semmibe marsz, amikor már kifejezetten önkínzás céljából nézed meg a postaládád, a legteljesebb meggyõzõdéssel tudva, hogy a szomszéd kölyök rágógumiján kívül semmi sem lesz benne, ha ismerõsként készülsz mellbe hívni a tõrcikkanást, azt a fájdalmat, amit a „mégis jól gondoltam, ma sem ...” szüleszt, ha már távolról nézed a lényt, aki a nevedet hordja és csak zokogni jársz vissza önmagadba, amikor Pilinszkyt mormolsz, a Lator-t és nem esküdnél meg, hogy tényleg mondtad-e rég, hogy: ... „Ki viszi át, fogában tartva ...”, ha a „végleg és mindörökre” a kis fehér tablettáról jut az eszedbe éjjel, és már semmi nincsen, amire azt mondhatnád: Én...
... akkor érkezik egy levél.
És Te tudod, hogy ha válaszolnál, az a pokol, ahol eddig laktál, édes mennyországként fog emlékeidben élni, a kínok kínja semmi nem lesz, ahhoz képest, ami vár, s ha egy csepp eszed lenne, miszlikekre tépnéd a levélkét.
Mert egyszer elvállalni a halált, az csak halál.
De feltámaszttatni, beolajoztatni, felvirágoztatni, kiáltó színû virágokkal megkoronáztatni, angyalkancsóból nektárt inni, csillagágyon hálni...
Aztán motyogva csörgetni a kulcsot a postaláda elõtt ... újra... az már nem halál. Az már van olyan új élet, mint Tantaloszé.
Persze válaszolsz. Válaszolsz, mert így vagy kitalálva ... Így vagy kitalálva, hogy az örökké élõ lelked ezen a poklon is eléghessen, útban a beteljesedett mindenséggel való egylényegûség felé.
2009-01-20 13:19:22
Tudod, amikor már tényleg csak anyag vagy, fizikai létezõk többé-kevésbé funkcionálisan mûködõ alakulata, amikor csak a feladat – kötelesség – sürgõs - fontos útvesztõjében vonszolódó organizmus vagy, amikor kimeredt szemmel veszed észre, hogy a régi szép arcok kedves vonásaira már nem emlékszel pontosan, amikor a testgép már nem a hit – remény - szeretet lendületével telítkezik, ha már tövig vágod a körmöd, hogy ne törjön, ha a semmibe marsz, amikor már kifejezetten önkínzás céljából nézed meg a postaládád, a legteljesebb meggyõzõdéssel tudva, hogy a szomszéd kölyök rágógumiján kívül semmi sem lesz benne, ha ismerõsként készülsz mellbe hívni a tõrcikkanást, azt a fájdalmat, amit a „mégis jól gondoltam, ma sem ...” szüleszt, ha már távolról nézed a lényt, aki a nevedet hordja és csak zokogni jársz vissza önmagadba, amikor Pilinszkyt mormolsz, a Lator-t és nem esküdnél meg, hogy tényleg mondtad-e rég, hogy: ... „Ki viszi át, fogában tartva ...”, ha a „végleg és mindörökre” a kis fehér tablettáról jut az eszedbe éjjel, és már semmi nincsen, amire azt mondhatnád: Én...
... akkor érkezik egy levél.
És Te tudod, hogy ha válaszolnál, az a pokol, ahol eddig laktál, édes mennyországként fog emlékeidben élni, a kínok kínja semmi nem lesz, ahhoz képest, ami vár, s ha egy csepp eszed lenne, miszlikekre tépnéd a levélkét.
Mert egyszer elvállalni a halált, az csak halál.
De feltámaszttatni, beolajoztatni, felvirágoztatni, kiáltó színû virágokkal megkoronáztatni, angyalkancsóból nektárt inni, csillagágyon hálni...
Aztán motyogva csörgetni a kulcsot a postaláda elõtt ... újra... az már nem halál. Az már van olyan új élet, mint Tantaloszé.
Persze válaszolsz. Válaszolsz, mert így vagy kitalálva ... Így vagy kitalálva, hogy az örökké élõ lelked ezen a poklon is eléghessen, útban a beteljesedett mindenséggel való egylényegûség felé.
