Társkereső közösségi oldal

1001 Éjszakaaaah :) Kettõ - Leselkedõ Halál
2008-11-25 01:04:15


Kivül-belõl
eselkedõ halál elõl
mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz úgy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de oda taszít a muszáj is -
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
míg el nem fehérül a száj is.
Kettõs teher
s kettõs kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végzõ vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nõ, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élõk közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgõ csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszít
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultúra
úgy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemõ
is szenvedi, ha szül a nõ.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegõdik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, õ ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hû ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nõk, terhetek
viselõk, elvetéljetek
és sírjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nõ miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, ríjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, míg él.
Azt tagadta meg, amit ér.
ELVONTA PUSZTA KÉNYE VÉGETT
KIVÜL-BELÕL
MENEKÜLÕ ÉLÕ ELÕL
A LEGUTOLSÓ MENEDÉKET.
1936. november [József Attila]– 2008. november [én]
________________________________________

Mindent, mindent megteszel... kivetkõzöl önmagadból... erkölcs-szilárd talaj, önbecsülés-utolsó menedék, józanság-végsõ mentsvár elhagyva, elveszítve, eldobva:MINDENT megteszel, amit soha korábban, gondolatban sem... figyelmed égõ fókuszában egyetlen alak, minden idegszálad ebben a kötésben, mint a lágerbõl szökött fegyenc tekintete az õrre... mindent megtettél... mindent megtennél... hiába... magadnak sem te vagy már... hiába... az utolsó mozdulat, az utolsó mondat utolsó reménye... szûkölõ figyelem, lélegzettelen... Lazán, elegánsan, a tudás teljes birtokában, az uralom teljes tudásával, könnyedén ... és visszafordíthatatlanul, egyetlen kézmozdulattal: NA, HELLÓ! LÉPEK! NE ÍRJ, NEM LESZ IDÕM, MAJD HÍVLAK, CSAÓ! ... lazán, elegánsan, könnyeden, nem rád nézve, VÉGLEGESEN ... reméled, hogy meghaltál, hogy meghalsz, de nem... mindent hiába megtett torzód sírva könyörög a halálért, de nem jön a Kegyelmes ... Csáóóó! Jó idõtöltést! [fensõbbséges mosoly, könnyedén továbbmegy] ... kívül-belül ... létezésed romjaira roskadsz ... Elküldött. Vége. Mindörökre. ... Kívül belül leselkedõ halál elõl meg nem menekültél, szép kezének egyetlen intése elvégezte a sorsod. Nagyon fáj? ... nem mondod ...