Boncasztalon A Túlvilág Szülötte
2009-07-01 15:22:38 - Szerző : Agos
A vakok birodalmában az egyszemû a király.
Az ördögûzést témaként feldolgozó filmeknek szinte mindig meghatározott koreográfiája van. A gonosz megpróbálja uralma alá hajtani a kiszemelt lelket, testet – ami a többségében ugye valami bögyös bige, vagy ártatlan ábrázattal gyilkolászó kisfiú – majd aztán irtózatos dolgokat iparkodik az elfoglalt leányzó, legényke mögé bújva tenni. A sátáni lénynek többségében világuralmi tervei vannak, s a hatalom megszerzése érdekében be is dob minden rusnya trükköt. Borzadály minden mennyiségben, vér és zöldes-rittyós rókázások, mindenhonnan elõbújó csúszó-mászók; bogarak, és más förtelmes dögök. Sikolyok, a mára már szinte kötelezõvé váló fej körbe tekerés; aztán minden mitológiából, vallásból összeollózott titokzatos halandzsa. Bûvös varázsigék, keresztek, lapos pillantások, és mélyen a torok bugyraiból felböffenõ hörgés. Csak a tüzet suhintó sárkányokat hiányolom.Nekem pedig egyszerû halandóként illik betojnom a rémülettõl. Mert valljuk meg egymásnak, szÃvinfarktust kapni egy-egy jópofa horror alatt, mára már igazán felkapott állapot lett. A filmek készÃtõi pedig el is követnek mindent. Tucatjával ugranak képembe a pihent aggyal kreált szörnyetegek. Tömeggyilkosok és félresiklott õrültek kaszabolják keresztül-kasul egymást. Csatasorba vágja magát az ember hátán még a szõr is a háttérbõl érkezõ rejtélyes hangok, nyikorgások és velõtrázó sikolyok hallatán. Hazafelé menet pedig mindig megfogadom, hogy a következõ ijesztgetõs film, amit hajlandó leszek megnézni, az Mazsola és Tádé legújabb kalandja, amiben az izgalom és rémület kimerül abban, hogy vajon ki is majszolhatta meg az ablakba kitett gõzölgõ sütõtököt.
Rettegni, és besz*rni tehát a horrorok alatt minimum dicséretes teljesÃtmény. A gonosz mindig kéznél van. Fõleg ha a koppintott elõdök olyan magasra tették a mércét, mint William Friedkin 1973-ban készült klasszikus horrorja, Az ördögûzõ De kötelezõ megemlÃteni a téma másik becsült darabját, Richard Donner frászkeltését, az 1976-os Óment is, amelyben az ördögi kisöcskös Damien nem csak Gregory Peck-re hozta az Ãves csuklást, hanem nézõk millióira is. Az elõbb emlÃtett filmek árnyékában sündörögnek tucatjával a trónkövetelõk, ám azt a jeges frászt, néma döbbenetet, egyáltalán azt a szÃvbe markoló érzést még nyomaikban sem tudták megközelÃteni.
Caseyt (Odette Yustman és nehéz róla a fickós fantáziákat mellõzni) egyetemista lányt rémálmok gyötrik, amelyek csak egyre jobban erõsödnek. Miután a szomszéd kisfiú egy tükörrel alaposan képen törli, a szeme furcsa árnyalatot vesz fel. A csajszi rázizzen, hogy túlvilági lény próbálja hatalmába kerÃteni, aki mindenáron szeretne megszületni. Sherlock Holmesként nyomozni kezd, bonyodalomképp beleszövik a történetbe a nácik ikrekkel történõ kÃsérleteit, nagyanyó pedig szaltózik egy zseblámpásat. Megfogadva az öreglány intelmeit, széttördeli kastély méretû házának összes tükrét – szinte várom, hogy betoppanjon Kiefer Sutherland, a Tükrök avatott szakértõje – s minduntalan felbukkan a titokzatos és roppant gonosz kisfiúcska, aki kb. úgy néz ki, mint Nyilas Misi hajnali kettõkor, majd a lány végsõ elkeseredésében ördögûzõhöz fordul segÃtségért.A filmnek alapvetõen három pozitÃvuma van. Az elsõrõl már Ãrtam. Odette Yustman nagyon guszta. Trikósan, büszke cicikkel, bugyiban pózolja szinte a fél filmet, ami ellen ki az a hülye, aki tiltakozna? A másik: ezt a tömény unalmat nem húzzák-vonják, hanem beletuszkolták cirka nyolcvan perc érdemi idõtartamba. Pedig a film megpróbál roppant titokzatosként és rémisztõként tetszelegni, mégis épp csak át nem lépi a röhej határát. Mert a fordulatai kiszámÃthatóak, borzalmasan elcsépeltek, nagytételben összelopkodott jelenetek innen-onnan, de leginkább mindenhonnan. A felsorolt klasszikusokon túl A kör Az ördögûzés Emily Rose kedvéért és még egy sor vacak horror ötvözete a Túlvilág szülötte. Láthatóan a rendezõ sem tudta eldönteni, mi a nyavalyát is akar: az elõdök nyomdokain egy mûködõ és félelmetes sztorit, vagy a manapság divatos tini-horrorok elképesztõ fantáziátlan bugyutaságait. KÃnjában az arany középutat választotta, kár érte. A harmadik aprócska öröm Gary Oldman szereplése rabbiként. Sajnos jelenetei meglehetõsen rövidre szabottak, Ãgy szÃnészi képességeit nem nagyon tudja kamatoztatni, igaz nem is van rá szükség.
Mindezeken túl, legalább egyszer megnézhetõ film a Túlvilág szülötte, ami anyagilag tûrhetõen teljesÃt. Bár aki manapság rettegni akar, és jó horrort látni, az jobban teszi, ha inkább a banki árfolyamokat tanulmányozza.
5/10
BEMUTATÓ ITT:
http://www.youtube.com/watch?v=kYqKCntpm1Q
Login:
Nincs még teltlanyok.com passportod?
Regisztrálj Most:)
Kereső:
Legújabb Bejegyzések:
- Boncasztalon A Park...
- Boncasztalon Óz, A...
- Boncasztalon A Buro...
- Boncasztalon A Tám...
- Boncasztalon A G.I....
- Boncasztalon Abraha...
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon A FehÃ...
- Boncasztalon A Boss...
- Boncasztalon A Dolo...
Legújabb Kommentek:
- Boncasztalon A G.I....
- Boncasztalon A G.I....
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon Az Eml...
- Boncasztalon A Dolo...
- Boncasztalon A Mest...
- Boncasztalon A Mest...
Blog Ajánló:
- Boncasztalon A G.I....
- Boncasztalon A Vase...
- Boncasztalon A Th...
- Boncasztalon Angya...
- Boncasztalon A Th...
- Boncasztalon A Lán...
- Boncasztalon Alkon...
- Boncasztalon A Buro...
- Boncasztalon Alkony...
- Boncasztalon A Kez...